De nagyon rég láttalak.... szól valaki rám az út széléről, a biciklije mellől, (a nevem is mondja, kedvesen, birtokos személyraggal ellátva, bizalmasan, barátságosan, valami piros felsőben, jellegzetesen rekedt hangján, kedvesen... ahogy elvágtatok a biciklimen mellette. Igazán?! szólok vissza. És tekerek is tovább, lendületből... a hangsúlyomban benne van, hogy nem is olyan rég találkoztunk egy másik utcában, a zöldséges előtt. De akkor se beszéltünk. Még ennyit se. Csak köszöntünk. S most is csak utólag gondolom, talán illett volna leszállnom és váltani vele pár szót?
K. Mari osztálytársam volt, valamikor régen, általános iskolában... (hatodikig, mert 7-ben másik iskolába mentem át) De el tudom mondani az osztálynévsort most is, kapásból, fejből, szinte automatikusan; ott kell lennie köztük neki is: Biró, Borka, Brauswetter, Dégi, Erdei, Ébli, Fazekas, Ferenci, Franyó, Galamb, Gonda, Görbe, Halász, Hazuha, Igaz, Katona, Kelemen, Kurusa, Nagy György, Oláh, Orbán, Rotár, Szabó, Szani, Szijártó, Veszelovszki
Igen! Ott van köztük. Egy ideig jóba' is voltunk. A barátságunk alapja a babázás, pontosabban babaruhakészités volt. Ő volt a kezdeményezőbb és az ügyesebb, apró gumi v. műanyagbabáinknak varrtunk, kézzel, rengeteg, különböző ruhafélét különböző anyagmaradékokból. De jó is volt!
volt egy másik barátnőm, Sz. Anikó, vele, az ő kezdeményezésére virágmagokat gyűjtöttünk, és ültetgettünk. Bár arra nem is emlékszem, kihajtottak-e valaha is azok a virágok... Ők elkerültek hamar a városból, még alsós korunkban, Szegedre, és azóta se találkoztam vele, vagy ha igen, már biztos nem ismertük volna meg egymást
Aki megszólitott, azt is csak azért, mert nem, valóban, nem olyan régen találkoztunk! (ahhoz képest..., hogy 55ben járunk még egy osztályba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése