tegnap Müller Péter esti beszélgetőműsorában a művészetekről volt szó - spirituális szempontból (hogy is másképp?), illetve arról, hogy eredetileg milyen is volt a művészet, milyen szentséges szerepet is töltött be, hogy emelte az emberiség szellemi szintjét, hogy vitt közelebb Istenhez(?), a harmónia közvetítésével... ma már ez sincs így - mint tudjuk(?), - már a művészetből is hiányzik a katarzis (mármint a mai alkotásokból, amik ilymódon akár álművészinek is neveztethetnek(?) , és akkor mondott Müller valamit, ami némi magyarázatot adott számomra arra, hogy miért is érzek én szinte fizikai fájdalmat, és miért is nem tudom elviselni ha valaki hamisan énekel...
azt mondta Müller, hogy a régi Kínában, ha egy művész leütött (volna) egy hamis hangot, azt úgy tekintették volna, hogy a Kozmoszt zavarja ezzel össze! Hamis lélek, hamis ember, hamis élet... összefüggenek.
egyébként ugyanígy vagyok a hazugság elfogadni nem tudásával...(sőt még inkább, mert a hazudás tudatos, és nem mentség rá a "botfülűség" se) mert valahogy úgy érzem én is, - akár a régi kínaiak - hogy valami jóvátehetetlen történik olyankor a világ rendjével. Node hol vagyunk már ettől az eredeti rendtől? Talán épp az a rengeteg hazugság (valótlan állítás) ásta alá, zavarta össze ezt a - teljesen kaotikussá váló -világunkat?
S az sok-sok hamis hang....(?!)
---------
v.ö.: http://lineas.freeblog.hu/archives/2007/06/30/retro-k/
http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/06/15/az_ironia_ellen_Ken_Wilberrel_megtamogatva/
aliz2. ::
2010. márc. 13. 13:53 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák: vélemény ::
Címkék: elmelkedes, MULLER, spiritualizmus, tevemusor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése