unokám szófogadó, aranyos, jó gyerek,
még soha nem fordult elő, pl., hogy ha anyja a kezébe nyomja a telefont, hogy "kommunikáljon " velem, tiltakozna
bár én hallom, s lelkiszemeimmel látom, hogy milyen elmerülten legózik-duplózik, s és nem akarom ebben megzavarni
de anyja fejébe vette, hajthatatlan
Vince köszön szépen, elevenen, és kérdi mizu, sőt a hétvégi programom felől is érdeklődik
(mit én rövidre zárok, mondván nem szeretem a hétvégeket (tényleg nem!)
s MIÉRT - jére már nem is válaszolok
de mintha olyan nagyon nem is érdekelné(?) mintha kicsit automatikusan, szórakozottan beszélne, s közben hallom a játékok csörömpölését
(mint anyja kezében a konyhai eszközöket(miközben telefonál)
gratulálok, a kung fu kupához, a tantárgyi magatartási dicséreteihez stb
de erről, se beszél szivesen, sőt mondja is, hogy most nem tud beszélni, mert tele van a keze( s nem talál egy lego vagy dupló darabot
mondom anyjának segitsen neki.. (az apjának is mindig ezt teszi, ki még Makóra is telefonált feleségi segitségért, ki mindig tudta mi hol van)
...ÉN NEM TUDOM, hogy az olyan nagy elvárás-e, hogy ha pár percet beszélnek velem, akkor azt az időt csak nekem szánják , és ne csináljanak közben mást?! (lányom szerint igen, és teljesithetetlen) Tudom, hogy elfoglalt, nade mégis...s lám már fia is a cipőjébe lépett...
(igy öröklődik a "tiszteld anyádat és apádat"...is... vagy nem?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése