Bethlen János
a reggeli műsorban Tacitustól idézett valamit - amit már régóta keresek - nem tudom, pontosan-e és tényleg Tacitust-e, bár feltételezem, mindenestre ez a gondolat többször is eszembe jutott mostanában, csak én (se?) tudtam pontosan idézni, de legyek hálás, mert még mindig pontosabb ez, mint ahogy magamtól tenném (kösz Bethlen János - nem is tudom, mivel kapcsolatban idézte, mert arra nem is nagyon figyeltem oda, de erre igen - (pláne a megtérés szombatján, a bocsánatkérések és -adások évadján.):
"Emberi dolog gyűlölni azokat , akiket megsértettünk." - mondta Tacitus, Bethlen János szerint.
nos, ezen illetve ilyesmin már sokat gondolkodtam , illetve úgy , hogy hogy van az, hogy az, aki pl. megbánt minket, miért nem tud megbocsátani (ezért?) nekünk, holott, inkább, nekünk lenne okunk rá. (hiszen minket bántottak.) vagy forditva, ahogy a mondás szól, ha én megbántok valakit, tartósítom, rögzitem ezt? Mondjuk , rám, szerintem nem jellemző, mert hosszú távon nem birok haragot tartani (megharagudni se igazán, rövid távon se - erről már irtam) de furcsa, és van benne valami, hogy mégis marad bennünk egy rossz érzés, azzal szemben, akit mi bántottunk meg. Talán azért, mert őt hibáztatjuk azért, mert rossz indulatokat keltett bennünk, mindenképp megzavarta a békénket, nyugalmunkat. mert hajlamosak vagyunk mindig másokat hibáztatni, még a saját negativ érzelmeinkért is?
mégis csak az lenne a megoldás, hogy ne legyünk reaktivak. Ne reagáljunk, pláne ne ugorjunk, mindig, mindenre , ami (aki) nem tetszik - pláne ne "háborodjunk fel" - csak néha nehéz, pont azokkal szemben nem.., akik eleve ilyenek...
nem tudom mi a leghelyesebb megoldás, de jobb olyan emberek társaságában, akik nem "olyanok" - hanem, akikből megértés, nyugalom, empátia , jóindulat árad a másik ember irányába - és nem ellenkezőleg! de mivel másokat nem tudunk megváltoztatni, kezdjük magunkkal! Legyünk mi ilyenek, mindenáron, és minden(ki)től függetlenül. Másoknak és magunknak is használnánk ezzel. A másik magatartással meg ártunk. A gyülölet, a harag, - méreg (önméreg! elsősorban)...
"Gyűlölni nem születtem, szeretni csak" (Antigoné monjda, és milyen környezetben?!)
és József Attila is tudta:
Mikor
nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se
kézzel, se szóval,
Világitni
a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a
gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.
Lelkeimmel
pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály
patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid
fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig
csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten
megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak
belőlem
A pusztaság fele.
...jó lenne.... ilyennek lenni valóban... Isten is ezt szeretheti... ("megcsókolja minden arcom")
aliz2. ::
2010. szept. 11. 19:49 :: 19
komment
Kategóriák: tévé ::
Címkék: elmelkedes, JÓZSEF, teve, velemeny, vers
palomablanka (Válasz erre):
VálaszTörlés2010. 09. 12. 9:08
Haragszunk arra,akit megbántottunk, mert a lelkiismeretfurdalásunkat másképp nem magyarázhatjuk meg.Jobb úgy hinni, hogy volt jogunk megbántani az illetőt. Így érezzük a jogosságot, holott semmi sem jogosított fel. Önámítás szerintem.
Azt is elfogadom, amit írtál magyarázatként a valójában meg nem magyarázhatóra. Haragszunk rá, mert negatív érzéseket keltett bennünk.
Bonyolult az emberi lélek!
palomablanka (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 9:09
Gyorsan megbocsájtok annak, aki megbántott. Így én tűnök vesztesnek, de nem bírom a belső pusztító mérget, ami bennem van.Önvédelem egyik eszköze a megbocsájtás. Engem már nem érdekel a mindenáron győzni akarás, ha testem, lelkem egészsége megy rá.
palomablanka (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 9:10
Már megint gondolatokat indítottál el bennen. Köszönöm.
aliz2. (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 10:25
@palomablanka
én is köszönöm, mert nagyon pontos (fogalmakakal) egészitettél ki...:)
közben találtam egy ugyancsak kiegészitésnek felfogható cetlit az iróasztalomon, valamelyik nap épp ezt kaptam kabbala üzenetként (szinte mantrának) :
EZENTÚL NEM LESZEK REAKTÍV. NEM HAGYOM, HOGY BÁRKI FELBOSSZANTSON, ELSZOMORÍTSON. (ÉS ÉN SE TESZEM MÁSOKKAL)
nem árt mondogatni..., megtenni - illetve nemtenni (amit nem kell!:)
KapitányG (Válasz erre):
VálaszTörlés2010. 09. 12. 10:29
Proprium humani ingenii est odisse quem laeseris
www.thelatinlibrary.com/tacitus/tac.agri.shtml#42
a 8. sor végétől
KapitányG (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 10:34
Itt van magyar fordításban is:
mek.niif.hu/04300/04353/html/01.htm#1
aliz2. (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 10:53
@KapitányG
köszönöm a filológiai, tudós, szakszerű választ!
bár érettségiztem latinból (sőt még egyetemre is az irodalom mellé azt vettem volna fel, ha abban az évben indult volna e szak is) - de csak kb. sejtem, hogy Bethlen pontosan idézett:)
viszont a szövegkörnyezetét nem találom, de mihelyt időm lesz belemélyedek ! az egészbe... és addig is köszönöm
(a Burján szótárunkat elajándékoztam, amúgy is gimista koromban elég volt úgy preparálnom a házi feladatul forditandó szöveget, hogy anyukámtól megkérdeztem, melyik latin szó, mit jelent magyarul. Mindig tudta!:) (pedig ugyanabban a gimnáziumban tanulta a latint, csak 35 évvel előbb)
persze valószinű a sztaki oldalon van latin-magyar szószedet is, ugye?
aliz2. (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 10:55
és mégsincs latin-magyar szótár a www.sztaki.hu/
-n :(
KapitányG (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 11:08
De itt van :)
www.tintakiado.hu/cgi-bin/e-szotar/lat/search.cgi
10. aliz2. (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 11:23
@KapitányG
gratia! :
palomablanka (Válasz erre):
VálaszTörlés2010. 09. 12. 11:57
Ez jutott eszembe most itt nálad. Régóta szeretem ezt a verset:
Somlai Péter: Szelídek éjszakája
Ősz vagy tavasz?
Minden mindegy már.
Öreg juhász bölcsen tereli
nyáját. Haját szél csókolja,
zsigereiben a béke lángja,
valami ilyesmi, igen ilyesmi
a szelídek éjszakája…
. aliz2. (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 12:42
@palomablanka
kösz,szép...
csakhogy én nem tudok (még?) a "minden mindegy már" állapotába kerülni. És azt hiszem, nem is igen akarok...
'Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok."
(ez is J. A., igaz, "csak" töredék, 1927-ből)
13. palomablanka (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 13:58
Nem kell minden szavát magadra venni.Valami békességet, árasztol, ha háborogsz is. Én így érzem, ha nem is így van.
A bölcsesség viszont mindenképpen benned van.Szükségem is van az effajta bölcseségre.
aliz2. (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 14:02
@palomablanka
értem én...
most rossz passzba kerdültem (részben külső okok miatt)
pedig már 21 évesen képes voltam (lettem) arra, hogy nézzem "a hullámaiban MEGNYUGVÓ tengert)
most meg a 22 éves József Attilának elhiszem, hogy ugyanaz "a tenger örökkön háborog"?! :)
elő akarom bányászni magamból azt a bizonyos bölcsességet, és főleg higgadtságot... de ehhez is le kellene higgadnom! :)
köszönöm a szavaidat! nagyon!
palomablanka (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 18:02
Én is gondolkoztam már azon, hogy higgadtség kell ahhoz hogy megtaláljuk az utat a belső békéhez.Itt kezdődik a csapdához hasonló érzés.
Addig nem tenni semmi elhamarkodottat, míg valamennyire megnyugszunk. Nálam ez az alap, csak nagyin tudatosan kell ragaszkodni hozzá. Ha nem csapkodom továbbra is háborgó hullámokat, akkor előbb-utóbb elér a megnyugvás. Mikor kifáradok, akkor jön egy önvédelem belülről, ami lehiggaszt.
16. palomablanka (Válasz erre):
. palomablanka (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 18:03
"bölcseségre"
Nézd el az ehhez hasonló hibákat, kérlek!Figyelmetlen vagyok a gépelésben.
aliz2. (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 12. 18:50
@palomablanka
nem arra figyelek, észre se veszem, nekem több félregépelésem van! :)
a gondolataidra figyelek, azokban nincs félre- :)
igen ez csapda: hogy amit el akarsz érni, ahhoz máris az kellene (higgadtság, nyugalom)
ez akkor baj, ha nincs idő, és épp azt érzed, hogy tenned kellene, de nem teheted elhamarkodottan, viszont épp a cselekvés elmulasztása, elodázása (is) fokozhatja a háborgást benned...:(
(és akkor még nem beszéltünk az interferencia jelenségéről, amit mások hullámai kelthetnek... )
palomablanka (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 13. 12:07
Engem zavar, ha elütés egyben helyesírási hibát is okoz.Valahogy jelzem, hogy utólag észrevettem.
Értelek, mit érzel a csapdával kapcsolatban.
Nem tudok okosat mondani. Akkor szűnik a feszültség, ha megtettem az első lépést a vágyott megoldás felé. Amikor a kocka már elvetve.
Tudom, tudom, melyik lépést, hogyan??? De a nyugtalanság valamelyest csak akkor szűnik bennem. Akkor már a feladatra koncentrálok.
Azt mondják, szorongás akkor van bennünk, ha nem igazán tudjuk mi az ok. A félelem pedig konkrét okkal bír.
Félelem már csak attól van bennem, hogy elhibázott lépést tettem, de akkor megteszek mindent a kijavítására, ha mégis így történt volna.Igyekszem nem gondolni rá, mert: Alea iacta est...
aliz2. (Válasz erre):
Törlés2010. 09. 13. 15:41
@palomablanka
de hiszen ugyanabban a kommentben 2 bb-vel is irtad már ugyanazt a szót!:) nyilván nem helyesirási hiba! (de megértem, ha zavar, én is már jártam igy, és más kommentjében nem tudtam javitani)
én a feladatra koncentrálás közben is tudok nyugtalan lenni :( (ó,de ügyes vagyok, ugye?:)
a szorongás és félelem közti effajta klönbségtételt én is tudom! (Spinozától már , azt hiszem)
gyakorlatilag nem sokat ér;
a szorongás alapállapot lehet, ami a léttel jár.
félni félhetünk előre is attól, hogy valamit rosszul tezsünk, és az lebénit! (és nem lehet mindig mindent kijavitani, vagy igen? (bölcses(s)ég!:)