NE FOGD A KORODRA! 2010

 2010. szeptember 6-án

egy ideje hajlamos vagyok minden zavaró negativ tulajdonságomat a korommal magyarázni, nem mintha ezzel fel akarnám menteni magam alóluk, vagy megerősiteni, hogy nem tehetek mást, mert ez az öregedéssel jár, csak igy talán kényelmesebb - másrészt viszont bosszantóbb is -, és egy kicsit valóban annak ellenében hat, hogy tegyek (mert talán tehetnék) is ellene valamit, hiszen az idő ellen hogy is harcolhatnánk

lányom már a múltkor is említette, hogy ne higgyem, mint mondogatom, hogy csak a korom miatt vagyok olyan (aggodalmaskodó? túlaprólékos? nehézkes?), amilyen, hanem alapból...
ma kerekperec nekiszegeztem a kérdést egy régi osztálytársamnak, aki még régebben ismer: rendetlen voltam-e már gimiben - kertelt, körtönfalazott, de miután éreztettem, hogy nyugodtan mondja meg, ha igen, mert akkor legalább vigasztalódok, hogy ez nem (sem?) az öregség jele csak...
nos, somolyogva beismerte, igen, rendetlen voltam már akkor, igaz valami tudóssággal próbálta ezt szépíteni udvariasan, ami elől viszont tiltakoztam...

hát az igazság valahol középen lehet. senki se lesz attól aggodalmaskodó, vagy rendetlen ,mert öregszik - viszont a kor a meglevő alaptulajdonságokat igenis felerősíti... sajnos.
de mi van a jótulajdonságokkal? azokat nem?!
vagy nincs is jó vagy rossz - tisztán, hanem minden a környezetétől, a szituációtól függ..
illetve túlzásában semmi sem jó! (mondja itt mögöttem, válaszként - pici korától okos lyányom. vajon , öregkorára még okosabb lesz???)