Esterházy Marcell a Zárórában, most, épp a "nagyapákról", a nagyapáiról beszél, a filmről , amit csinált egyik nagyapjáról ill. a családjáról, ebéd közben, ahol ő evett a leglassabban, aztán a filmen ezt vette normális tempóra, és a többiek tűntek túlgyorsevőnek - körülötte (minden relativ) - aztán egyszer csak múlt időbe csapott át, s egy fényképet mutatott, amit a nagyapja elmagányosodott ágyáról készitett, már a halála után , a másik nagyapja még korábban , vagy 10 évvel azelőtt halt meg (őt, ugye az apja ill. a fiú (Péter) regényeiből jól ismerjük...)
és eszembe jut - amit egyébként - sose feledek, hogy én egyik nagyapámat se ismer(het)tem..., egyáltalán nem, mert jóval előbb meghaltak, mintsem én megszülettem volna...
micsoda hiány, micsoda veszteség
és mindkettőt -jóval a haláluk után -ismerhettem meg , a hallottakon túl új felismerésekkel
az anyai nagyapámról: Lőwinger Miksáról - már többször írtam cikket is, l. Marosvidékben)- , arról is, hogy hogy tudtam meg, hogy a város kereskedelmi középiskolájának ő volt egyik alapitója, mint ahogy a zsinagógának is...
az apai nagyapámról: dr Gonda Jenőről, a "szegények ügyvédjéről", még nem írtam..., amit tudok róla, a táncos nagybátyámtól tudhattam meg, de köztük eléggé konfliktusos volt a kapcsolat,-gondolom, a pályaválasztása miatt is - inkább apám volt a kedvenc (aki apja kivánságát akceptálva - irodalmi érdeklődésű filozófus létére) szintén a jogot végezte el - de tőle nem kérdezhettem a nagyapámról, mint ahogy magáról se..., hiszen őt se ismerhettem igazán (bár ő engem, pár hónapig igen..) -
ellenben megkérdeztem az internetet, a google-t , beütöttem a nagyapa nevét (mint korábban apámét, mikor is a "Gonda Károly" után ki is jött két 1925. ill. 26-ból való Nyugatbeli , gimnazistaként írt esszéje, Goethéről, illetve (kedvenc regényemről!) Thomas Mann Varázshegyéről ); dr Gonda Jenő nevének beütése után is kijött valami; egy ITA tanulmány, "a szabadkőműves Kosztolányiról" -amiből kiderült, hogy nagyapám titkársága alatt vették fel 1916-ban a Március Szabadkőműves Páholyba , a költőt ,akiből - mellesleg- szakdolgoztam ; ezek szerint majdnem a nagyapámból is...? (és apám esszéit is nyugodtan felhasználhattam volna forrásként irodalmi tanulmányaim során - ha ismertem volna már akkor ...) (A 60 oldalalas revelatív filozófiai (logikai) tanulmányának pedig már épp ideje, hogy érvényt szerezhessek..., neki már nem hagytak időt rá - én már nem várhatok tovább; ez nagy tartozásom..., mint az is, hogy megpróbáljam kikutatni élete elvevésének körülményeit valahol a szerb országutakon... a Bor-i haláltáborból elindított "erőltetett menet" nyomában... bár azt hiszem, hiába... kutatóknak se sikerült... persze nekem attól még igen, sikerülhetne talán, más, nem csak "tudományos kutatói" megközelítéssel)
KapitányG:
VálaszTörlés2009. 09. 04. 13:58
Alíz, ez most nagyon OFF lesz, ennél a bejegyzésnél mindenképpen, egyébként meg nem, ott kéne válaszolnom, de esetleg nem veszed észre - hogyan, honnan és miért találtál rá arra a Dobai-verses posztra ??? Épp tegnap kerestem elő, nem a vers miatt (nekem is megvan a kötet), egész másért - szóval vannak véletlenek!
Azt meg már nagyon rég akarom mondani (lehet, már mondtam is, ha igen, akkor most újra): mindig elolvasom "a vonásaidat", előfordul, hogy egy-két nap késéssel, de mindegyiket, hozzászólni nincs mindig időm, néha nem is tudnék mit mondani, de például azt mondanom kellett volna, hogy nagyon bátor vagy, én nem mernék BEmenni abba a régi házba (az enyémbe), maradjon olyannak bennem, amilyen volt.
Ehhez a mostanihoz meg annyit: bennem jó nagy a lelkiismeretfurdalás, voltak, akiktől kérdezhettem volna, és mégsem kérdeztem eleget. Aztán egyszer csak késő lett ahhoz, hogy kérdezzek... Lehet, ezt is mondtam már.
Törlés2009. 09. 04. 20:19
...ami a "bátorságom" illeti, egyáltalán lehet annak nevezni, ha "bőgéssel" jár? de attól még, hogy "be"mentem, ugyanúgy él bennem az eredeti, sőt!!!
a kérdezések elmulasztásával kapcsolatos lelkiismeretfurdalás közös - még akkor is, ha nekem nagyapákat nem volt módom kérdezni - de másokat lett volna.., és sokszor még akkor se figyeltem oda igazán, amikor maguktól meséltek (de most ugyanezt visszakapom én is... karma...mindent visszakapunk, igazságosan!)
Hanna:
VálaszTörlés2009. 09. 06. 11:27
Shavua Tov kedves aviva,
Ezzel az irasoddal ismet csak adtal!- Koszonet erte!
En se ismerhettem meg mindket nagyapam,csak fenykepekrol..viszont ott maradnak a megvalaszthatatlan kerdesek bennem, talan majd 1x sikerul filmre vinnem az Oseim emleket.
p.s.: irni, blogot, nem tudok huen ' elovarazsolni' .