2008. szeptember 9-én
"rossz napom van" - "bal lábbal keltem fel"...stb
érdekes, azt hogy "jó napom van " nemigen hallani, a "jobb lábbal keltem fel"-re pedig talán példa se akad...
vagy ha van is, nem mondjuk
mindig csak a problémákat, a negatívumokat
nahát, erről kéne leszokni
már csak azért is, mert ez a kimondás determinálhatja az egész napot, tényleg
én most inkább azt mondom, se nem rossz se nem jó - olyan semmilyen napom van...
de még lehet jó is!
csak hajnal óta, kis visszaalvásokkal ugyan, de álmos vagyok, és tompa
elküldtem a határidő pontos betartásával, s pont 3 oldalra lerövidítve a nagyapáról szóló tavalyi cikkemet, az általa alapított iskola 85 éves emlékkönyvébe, meg kinyomoztam, hogy pontosan hol és hánytól lesz kanadai unokabátyám 60 éves érettségi találkozója - hogy -mivel nem tud eljönni, de küldött levelet, fotót, emailon, amit már ki is nyomtattam, - el tudjam vinni az osztálytársainak, ( "csak posta voltál" - vagyok én is), dvd-t rendeltem a ma ismételt városi tévéhíradóról - lányom a kiállításmegnyitó előtt kisinterjút ad, a másik kiállításon én is látszom, mögöttem lányzóm - csak legyen meg... vásároltam, mostam (azaz a gép), de teregettem (bár nem nagyon van hova), meg mosogattam, meg főztem, meg olvastam, meg beszélgettem , msn meg telefonon, meg ... tulajdonképpen semmit se csináltam. Hiszen álmos vagyok. Alig ébren. De legalább meditálnék ebben az amúgy is nem egészen éber állapotban.
Be akartam menni estére Szegedre, a zsinagógában koncert van, kezdődik a 4. szegedi zsidó fesztivál, ez a nyitó eseménye. Hegedű-zongora duó. És Bach, Brahms, Mozart, Ravel. És már olyan rég voltam a zsinagógában, tavaly még "hosszú nap" is csak a dísztermet nyitották ki. Legalább a koncerten lehetnék benne, lehetne körülöttem-fölöttem az a felemelő, gyönyörű kupola, akár a csillagos ég felettem (mint Kant mondaná... s tovább... az erkölcsi törvény bennem) Persze ehhez nem kell bemenni Szegedre, zsinagógába se..., otthon a régi házban elég volt kimenni az udvarra, csillagos eget látni... itt a panelban, környékén, éjjel, még körül se néztem, de örökké szögletes épületsarkok tolakodnak a szemem elé, az ablakon túl, megtörve a természet természetes lágyságát meg végtelenségét, de belül talán megvan aminek lenni kell - összetalálkoztam Rossmann előtt azzal az emberrel, aki buddhista- meg egyéb meditációkat is szokott szervezni illetve összejöveteleket, aztán megadta telefonon az időpontokat, azét is amikor a láma Szegedre jön, s úgy köszönt el, hogy végtelen áldást küldött. Máris kicsit jobb napom azaz már estém lett... Lehet, hogy kimegyek körülnézni, csillagos eget találni valahol, legalább egy cikkelynyit... - Felhúztam a redőnyt. Egy csillag sincs az sötétkék égen a szemközti szögletes emeletes ház fölött... Úgy látszik, beborult az ég is. Közelít az ősz. De azért még holnapra kiderülhet , megint, újra...
És most, történt -történik valami...
mellettem, az m1 Önök kérték kívánságműsorában megjelent a képernyőn fekete-fehéren Kálmán György, József Attila Halálos szerelmével; lesütött szemekkel mondta majdnem végig a verset, majd a végén felnézett, bele a kamerába, azaz a szemembe, e szavakkal: "ne hagyj meghalnom, amíg élsz"... Hát ÉL-Jen is!!! Ő aztán nagy "csillagkereső" volt! De olyan, aki láttatta és fel is ragyogtatta a csillagokat! Az amúgy láthatatlanokat is...
(..."Egy pillangó, ki csillagot keres / s eltapossa egy buta szekeres" ... ezt a Juhász Gyulát is ő szavalta, egykor...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése