azt kérdi a könyvtáros, ahogy belépek az olvasóterembe, hogy ismerem-e a Heltai Jenő novelláit, köztük az "Érettségi találkozó" ciműt, s kezében egy Heltai Jenő könyv: Utazás enmagam körül, ebben kellene lennie ennek a novellának, - mert egy olvasójuk keresi, tegnap a Rádiószinházban hallgatta egy ebből a kötetből vett novella feldolgozását, ezzel a cimmel: "Érettségi találkozó", csakhogy ilyen cimet nem tartalmaz a tartalomjegyzék.
Szégyen ide szégyen oda, nem is ismerem Heltai novelláit (A néma levente, A Katóhoz irt játékos verse ugrik be róla, és a Szabadságról szóló komoly-szenvedélyes), de a kötet olyan tetszetős, meg a feladat is izgat, valószinű meglesz az a novella benne, csak más cimmel... gondolom, s valóban: félig se nézem át a cimsort, a Fiúk!-on megállok... kikeresem az ilyen cimű novellát, s rögtön az első sora tényleg ez: Érettségi találkozó. Heuréka...
Beleolvasok,
de aztán az egész novellát, el... nem lehet abbahagyni
nagyon érdekes, egy 45. érettségi találkozóról, saját élményeket is ismétel meg, erősit fel, milyen élvezetes megfogalmazásban:
"Aki szemtelen és hangos volt a gimnáziumban, az szemtelen és hangos ma is. A csöndes és álmos az ma is. Ha megszólítjuk, ugy riad föl, mintha a tanár szólítaná ki a katedrára, felelni. Dadog. Szekundára áll az életben is, kínnal, kegyelemből kapja meg az elégségest. Az első eminens szakasztott olyan pedáns, pontos és száraz, amilyen az iskolában volt. Lerí róla a jótanuló. Azt a bélyeget, amellyel még születésünk előtt megjegyeztek, nem mossa le rólunk se sors, se idő.
Fölfigyelek a jóízű, kedves unszolásra:
_ Igyunk, fiúk!
Fiúk! Kísérteties szó az öreg urak társaságában. Mégsem ütközünk meg rajta. Mik vagyunk egymásnak, ha nem fiúk? családapák, nagyapák, kihűlt agglegények: az életben eltávolodtunk egymástól... államtitkár úr, ügyvéd úr, professzor úr, kérlek.... Ki Pesten, ki vidéken, ki idegenben külföldön. Évekig nem látjuk egymást, és ha találkozunk is, akkor se nagyon beszélgetünk... szervusz, szervusz, hogy vagy, kérlek, vagyogatok, kérlek, kézcsókom és alázatos tiszteletem a kegyelmes, méltóságos, nagyságos asszonynak,... De minden öt évben a hosszú asztal mellett fiúk vagyunk. Ez az egyetlen hiteles adatunk a többiről,.. Igazi jóbarát kevés van köztünk. De az, ami oly eltéphetetlenül egymáshoz fűz minket, erősebb a barátságnál. Bűvös szó, varázsige. Fiúk! Ezt csak mi mondhatjuk egymásnak, komolyan, meggyőződéssel, anélkül, hogy egymás szemébe nevetnénk.
Fiúk! Mindhalálig fiúk... Emlékezésünk megállt az érettséginél. Azóta nem történt semmi."...
De hát nem igy van , minden érettségi találkozónkon, azóta is?, kedves fiúk! s lányok! mindhalálig...
aliz2. :: 2012. szept. 6. 21:21 :: 2 komment :: Címkék: elmélkedés, irodalom, kapcsolatok, könyv, könyvtár, osztálytársak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése