Kicsit korán értem be tegnap a szegedi zsinagógához. Még zárva volt. Aztán, nyitás után közvetlenül pár turista még bekéretkezett az istentisztelet elé, én is utánuk.
Az előcsarnokban, az épületbe lépés mindenkori áhitatán kívül valami váratlanság fogadott: dupla élmény: egy fotókiállítás, és a képeken is a zsinagóga. A kiállitás cime is ez: Az éló zsinagóga.
Hát, alig találok szavakat a képek „ecsetelésére”! Mint egy-egy festmény, méghozzá Rembrandt-i mélységű! S azok az arcok! Valóban, mintha nem is pillanatfelvételek lennének. Mert nem is azok. Két évig készültek – mint olvasom a plakáton. ( is lesz belőlük. Alig várom! Bár ezek a méretek és ez a festői anyagszerűség -szt hiszem – könyvbe nem fog tudni bepréselődni.) Csupa-csupa ihletett pillanat! A rabbi előredőlt, átszellemült, erőteljes profilja imádkozás közben, az ökölbe szorított keze... Ugyanez a rabbi, ahogy gyengéden , óvóan kezében tartja kisfiát, tenyerével alig hozzáérve, de biztonságot nyújtva neki. Egy fiatal, széparcú, égkék szemű (jogász) fiú, ahogy a tórához bújik szinte. Mi minden van ezeken a fiatal arcokon! Nem csak a saját pár évük, hanem mintha az egész 5768 évünk ott lenne. (mint ahogy bennünk is van!) Vagy egy esküvői jelenet, épp amikor a vőlegény rálépni készül (a gondosan becsomagolt) üvegpohárra – s oldalról a menyasszony (mégis) kicsit aggodalmasan szemléli, vagy a zsinagóga padsoraiból két beszélgető asszony, egy öregebb és egy fiatalabb, aahogy egymásra néznek, szeretettel, micsoda összetartozás..., vagy egy fiatalember a zsinagóga kapuja felé vezető zöld lombokkal övezett és valami különös (beelső?) fénnyel megvilágitott úton... „Az élő zsinagóga”... hát mégis, „annyi balszerencse közt” (ezt most Vörösmarty utólagos és feltételezett engedelmével ránk (is) vonatkoztatom. ) És egy viduló-táncoló alak a zsinagóga padsorai közt! Hát igen, örülni is kell. („Az igazak (…) ujjongjanak, a becsületesek örvendjenek, a jámborok diadalmaskodjanak...”)
És fokozatosan – a valóságban is – minden egyes sor megtelik.! (Ha nem is teljesen, bár a karzat -ami egykor tele volt - , mint már jó ideje mindig, csak a reflektoroknak ad helyet.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése