nézem a tévéfilmet, ismert és kevésbé vagy eddigelé egyáltalán nem ismert színészekkel. Jó a film, remekül alakít benne mindenki. Sajátos, egyedi figurákat - akik azért mégis valamiféle egységben (forgatókönyv és rendező által diktált művészi egységben) vannak jelen. Meg is nézem, kik a szereplők. Az egyikőjük neve ismert! A vezetékneve egykori évfolyamtársaméval azonos. Aztán eszembe jut, már hallottam is, hogy színész lett a fia. Ő már – sajnos - nem él. De ismertem az egyetemről a feleségét is, szinésszé lett fiuk édesanyját (most is tanít az egyetemünk gyakorlóiskolájában.) Gratulálni kellene neki, remek szinész a fia! ... De ha nem tudnám, nem is hinném, hogy egykori egyetemi társaim gyermeke. Pedig a szája körül mintha hasonlítana is a mamájára... De a habitusban semmi közös. Az apja törékeny alkata meg eleve más volt... Bár a színész szerepe olykor eltakarhatja a szinészt, az embert - ki tudja... mégis.. Azt hiszem : előre kikövetkeztethetetlen, hogy egy férfinak és nőnek milyen lesz a gyereke, aki majd megszületik...
de azért a gondolat, amivel el lehet játszani érdekes... és szép...
annál is inkább, és azért is meséltem ezt most el, mert épp a film megtekintése után hiv föl lányom, ki férjével - míg én a filmet néztem s benne egykori ismerőseim fiát, eme gondolatokkal - az Irók Boltjában volt egy születésnapi köszöntésén , - azt meséli épp, hogy ott egyik iróismerősük mondta nekik, hogy az ünnepség alatt lentről látta lányom és férjét fent a galérián - és milyen szépnek találta őket, s már el is képzelte előre, hogy milyen gyerekeik lesznek...
érdekes, de a fenti példa azt sugallja, hogy nem lehet előre elképzelni
de azért szép a gondolat, és lehet elképzelni, milyenek lehetnek a majdani gyerekek... (...unokák...)
aliz2. :: 2010. márc. 11. 23:02 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: film, kapcsolatok, lanyom, színeszek, tevemusor
azóta tényleg szép unokám lett!
VálaszTörlés