az "Auschwitzi album" vándorkiállitását elhozták Makóra is, és mint mindenütt, készitettek egy különtablót a helyi (jelen esetben makói)vonatkozásairól
én most irhatom ezeket a sorokat, és későbbi, immár ráncosarcú portrék is készülhettek, készülhetnek még rólam, "túlélőről"... hogy nem lettem "égő áldozat"
az 5-i megnyitóra nem tudtam eljönni, de talán nem is "baj", azt hiszem megviselt volna a személyes szembesülés... de másnap, Pestről hazajőve első utam a kiállításra vezetett...
a földszinten helyezték el a makói tablót, olyan magas, hogy nem is nagyon láttam a tetejét... már nem látható messzeségbe került...
FOTO
az emeleti teremben volt a tulajdonképpeni kiállitás, ami az auschwitzi, megrázó képeket tartalmazta, alig kezdtem el nézni, magányosan, odajött hozzám két ünnepi ruhás lány, hogy érkezik egy csoport, csatlakozhatok hozzá ha akarok, igy aztán engem is okitottak a középiskolás lányok a középiskolás csoporttal együtt... (akik aránylag tisztességesen viselkedtek - egy-két nem illő vihogástól eltekintve, de ez inkább életkorukból, éretlenségükből fakadt, mint rosszindulatból... nem is tudom, helyes- e kötelezővé tenni ezeket a látogatásokat, bár kérdés, ki jönne el, ha önkéntes lenne. Azt mondják, az iskolai csoportokon kivül nem is igen volt más látogató, meg se nagyon hirdették nyilvánosan. Bár a Hagymaház előtt ki van rakva a plakát(hibásan?) logikusabb és valósabb lenne így: "róluk, nekünk, nélkülük" (mint rólunk...)- bár ami igaz, igaz... nem kellene a zsidó sorsot külön kategóriába tenni, hanem közös veszteségként átélni azt, ami velü(n)k történt,... legalább utólag.
lányom felkérték a megnyitóra közreműködni valami irással, ő se tudott eljönni, de küldött egy szép szöveget, főleg a nagyapjáról, akit ő se ismerhetett... ezt egy gimnazista fiú olvasta fel, ebben irja:
"Mert vannak dolgok, amelyekről csak a túlélők beszélnek, és vannak dolgok, amelyekről nem a túlélőknek kellene. A magyarországi holokauszt történetéről van, aki azt mondja, hogy kibeszéletlen, és van, aki azt mondja, hogy túlbeszélt. Mindez csak azt mutatja: emlékezni munka. Munka annak is, aki személyesen vagy családtörténetileg része ennek a traumának, és munka annak is, aki úgy része, mint a magyar társadalom tagja. Mert a holokauszt nem csak a magyar zsidóság, hanem az egész magyar társadalom tragédiája. Azoknak, akiknek vannak személyes veszteségeink, és azoknak, akiknek a veszteségeink nem közvetlenek, ugyanúgy kell emlékeznünk - máshogyan."
hát emlékezzünk!
igen ezekre - a plakáton is látható- dávidcsillagos és bocskaisapkás! - fiúkra is...
FOTO
http://www1.yadvashem.org/yv/en/education/languages/hungarian/lesson_plans/auschwitz_album.asp
aliz2. :: 2012. márc. 7. 6:04 :: 6 komment :: Címkék: emlékezés, fotó, hagymaház, kapcsolatok, MAKÓ, történelem, zsidóság
http://www1.yadvashem.org/yv/en/education/languages/hungarian/lesson_plans/auschwitz_album.asp
aliz2. :: 2012. márc. 7. 6:04 :: 6 komment :: Címkék: emlékezés, fotó, hagymaház, kapcsolatok, MAKÓ, történelem, zsidóság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése