Popper Péter kis könyvét most tettem le - már pár hete a közelemben hányódik, s fel-felvéve egy-egy fejezetet olvasok belőle. Most egyszerre többet, és be is fejeztem, és talán azért tűnt föl, két különböző fejezetében , egy ellentmondás. (valószínű nem egy időben írhatta, vagy a más-más aspektus az oka - amúgy se rettenünk meg egy kis ellentmondástól - mi se-, hiszen az élet részének tekintjük, sőt! nagyon is hozzá(nk) tartozónak!)
az emlékezéssel kapcsolatban mond kétfélét
egyrészt azt, hogy mennyire szükséges, mert attól vagyok csak én, az tarthat össze, attól tudom, ki vagyok, - tehát emlékezzünk: "Hosszú sleppjét húzzuk magunk után az emlékezésnek. Léteznénk-e emlékek nélkül? (...) Az emlékezet lenne az énünk?...(..)makacsul őrizd az emlékeidet, ne hazudd el őket még magadnak se, mert te az emlékeidből álltál össze emberré, azzá, aki vagy..."
másrészt azt mondja, hogy ne emlékezzünk , "ne menj a romok közé!" "Ne töpreng azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltat! Legfőbb lelkierőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed!"- s mindennek mi köze az emlékezéshez?, hát az, hogy emlékezéssel lehet leginkább a "romok közé" menni, hogy az emlékezést bizonyos eseményekre kiemeljük a múlt-jelen-jövő hármasságából az örök jelenbe. (micsoda depresszióforrás ez!)Megbocsátani is csak a teljes elfelejtéssel lehet.
Érzelmi felejtés a lényeg (nem is az intellektuális) - talán épp itt lehet feloldani az ellentmondást - intellektuálisan emlékezhetünk, persze, mindenre (kell is - hogy azok maradjunk, akik vagyunk) - de érzelmileg ne... (ó, a buddhisták , semmi által meg nem zavarható nyugalma!) Amikor dönteni kell, választani egy új élethelyzetben, akkor épp a választáshoz szükséges elszántság tarthat össze, a "legyen , aminek lenni kell", az odatárulkozás a holnapnak...
A gyáva vagy bátor ember különbsége is itt mutatkozhat meg. A bátor azt mondhatja Adyval: Ne félj hajóm: rajtad a Holnap hőse...."; Babits meg -ahogy Popper idézi: "saját gyávaságáról" ezt írja: "emlékekből raktam össze rőzsét, múltból máglyát jövőm alá, s tegnap tüzére holnap hősét, magamat dobtam égni rá" . S hogy tudjuk mi a helyesebb út, a megtévesztően, elvarázslóan szép verssorok után, Popper még eligazít a maga érdes és egyértelmű útmutatásával: "A lényeg: ne égj a saját múltad tüzén!"
Igen , bátornak kell lenni. (erre már rég rájöttem, bár nem lettem tőle bátrabb). S a bátor ember mindig előre néz. ("előre soha se hátra") Vagy csak olykor... (?) Pl. most épp az jutott eszembe ,- nagyon idevágón, - pedig vagy 40 évnyi távolságból -, amit Bécsy Tamás mondott, -nem csak a Nórával kapcsolatban - s épp az emlékek azaz a "múltak" dédelgetése ellenében: "Át kell lépni a küszöböket. De ahhoz előbb be kell fejezni minden dolgot. Ahhoz le kell zárni, ami a küszöb előtt van, végig kell járni az utakat a küszöbökig, hogy átléphessük" Amíg van hova lépnünk. (neki már, pár éve, nincs...) De hát Popper szerint is lehet, hogy épp ez, a haláltól (az elvesztéstől) való félelem lehet az, ami (bizonyos embereket - pl. engem is, valószínűleg ) erősen a múlthoz láncol? (Ez érdekes megfigyelés: ""vannak emberek, akik nehezen viselik el a jelen múlttá válását, nehezen fejeznek be valamit, és ha mégis rákerül a sor, - pl. leérettségiznek, diplomát kapnak -, inkább rezignáltak lesznek, mintsem boldogok. (magamra ismertem! de jó hogy a lányom éppen nem ilyen, hanem épp ellenkezőleg - hogy mást ne mondjak , végigderülte a ballagásait... neki van igaza!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése