egyetlenegyszer kaptam egy pofont Anyutól, kis(nagy?)lánykoromban, ami félre is ment, gondolom, ahogy elkaptam volna a fejem, - a fülemre, de úgy, hogy órákig csöngött utána... Eléggé megijedtem. Azt hiszem anyu is. Ez volt az egyetlen eset, hogy eljárt a keze. Este felé volt már, fáradtan jöhett haza a munkából, s valamivel feldigesíthettem--
később (közvetlen vagy közvetett) tanúja volt annak hogy férjem nem egyszer ütlegelt! nem egyszer...nem részletezem, milyen következményekkel (de több volt egy kis fülcsengésnél...) Anyu tehetetlen volt ugyan vele szemben, de mindig segíteni akart nekem , rajtam, s meg is tette, ahogy tudta, amit tudott....
szörnyű lehetett - neki is....
Nagyon rossz volt olvasni, hogy bántottak. A férjed ütlegelését különösen. Én anyutól egyszer kaptam pofont gyerekkoromban, de utána soha senkitől, tőle sem újra.
VálaszTörléscsak a férjemé volt elviselhetetlen... ő se vert mindig :) (csak ha ivott)
Törlésja és persze más se!
Törlés