1973. március 25.
Csak azért, hogy legalább itt – ha a külső életemben nem is - , legyen némi egység. Ezt a levelet írtam az eleve-el-nem-küldés szándékával – mint holmi visszaeső bűnös (csakhogy nem ugyanahhoz esve vissza) :
„Sz-n voltam a napokban. Én nem tudom, hogy nyáron álmodtam-e vagy utólag tűnik minden álomnak, s más maradt meg az egészből, mint ami valóság; még az épületre sem emlékeztem, - ahol pedig reggel, este voltunk, nemhogy a kapu fölötti feliratra, s hát még a szemközti épületre! Csak színeket, hangulatokat, érzelmeket, indulatokat őriztem meg abból a hétből! És most nem találtam meg mindebből semmit sem! Pedig az időjárás is segítségemre sietett: a tél után hirtelen nyári sugárzással öntötte el a várost. És mégis: fénytelen maradt minden. Azt hiszem azért, mert te nem voltál ott. Közös ismerőseink látványa csak fokozta a hiányodat. És nem is mertem még csak beszélni sem rólad, érdeklődni felőled. Félek, hogy elárulom magam. Akkor – látod – nem féltem. Melletted nem féltem – semmitől sem. Te eltüntetted a gyávaságom; azzal, hogy „kimondtál” – s lehettem az, ami vagyok. - És azt hiszem ez a „minden”: ha azok lehetünk, amik vagyunk. - Melletted az lehettem…. Kár, hogy olyan rövid időre. S úgy látszik: többé soha.”
1973. május 14.
Amikor utólag elolvasom az efféle lirai ömlengéseket, fel tudnám pofozni magam!
P.G. Paloczi Gabi
VálaszTörlésHat most már egy kicsit késő. Mi ez, régi tanár? Bár már 30 éves voltál, nekem akkor már két gyerekem volt😂
SEMMI közöd hozzá, hogy ki volt! abbahagynád a cikizésem? (nagyon kellemetlen tudsz lenni, nézd kicsit kivülről magad! . talán akkor észreveszed...)
TörlésP.G. Miért Julika, te pofon vágnad magad? Én nem. Ennek a napló résznek egy titokzatos, rejtett jelentése van, vagy lehet. Azért kérdezem, talán rejtett szerelem volt? Vagy valami más?
TörlésSemmi rosszindulattal kérdezem.
De a reagálásod nagyon furcsa. Gepeled a netre a naplodat, gondolom kiadásra. Akkor ilyen kérdések bizony fel fognak keresni.
Különben, már máshol is volt hasonló bejegyzésed, ha jól emlékszem.
folytattam a szöveget az ambivalenciával, ----de te állandóan kiragadsz valamit és letörölsz, bántón ,"röhögve" ennek a szövegnek van előzménye és folytatása...nem fogom most ide lemásolni neked! illetve pár napja raktam fel egy másik töredéket, olvasd, ha akarod, de ne kérdezz tovább.. ez nem "pletyka"téma! :naplórészlet 1972. aug. 29.
TörlésMegismertem, megszerettem egy embert. Egy hétig tartott – az igaz… Azaz nem is „tartott” semmi és nem is e g y hétig. Egy héten át naponta órákig láthattam, beszélhettem vele; tréfálkoztunk a strandon, ettünk-ittunk egy asztalnál, táncoltunk, megríkatott, az ölébe húzott, tanított és meghallgatott, megnyugtatott és még jobban felkavart, azt mondta, hogy „szeret” (de erre ekkor alig figyeltem, nem ez volt a fontos); kétszer is mellém akart ülni a tanteremben, de én helyet változtattam, a színpadi bemutatónk után gratulált; magához ölelt és megpuszilt; később a klubban leült előttem a padlóra, majd hanyatt feküdt, kezeit széttárva, mint akit keresztre feszítettek , szomorú volt, s megvigasztalt (engem! ki akkor apám miatt sírtam) , megértette-megérezte ki vagyok, hazafelé az utcán egyszerre léptünk, és azt hiszem, egyszerre lélegeztünk is, akkor összetartoztunk, a karja, amivel átkarolt, időnként külön is jelezte ezt (de szerinte „én nem figyeltem oda” és „sohase figyelek oda” (t.i. ahova kell), a kapuban egy fülemülét hallott énekelni (a békák közt), aztán másnap, utolsó nap vitatkoztunk, de amikor a vita hevében ”szívemnek” szólított (egy teremnyi hallgatóság előtt,) elvesztettem az érveimet, aztán este bevallottam, mit úgyis érezhetett (vagy mégsem?), és mással táncoltunk, majd elragadott és egészen szorosan magához ölelt, mintha sohase akarna elengedni, de én egy prózai idétlenséggel tönkretettem azt, ami „egymásratalálás” is lehetett volna, majd vissza is vontam a „vallomást”, elbúcsúztunk, megcsókolt, a folyosón átölelt a karjával, de mihelyt hangokat hallott mögöttünk, levette rólam a karját, újra megcsókolt, a szobám előtt, majd a kapuban még egyszer, s csak annyit mondott: „szia”. Én is. Majd „Jó utat” kívántam („annak, aki utazik”)
És elutaztunk. Másfele. És mégis itt van. Állandóan."
·
P.G. Azt hiszem ilyenben mindenkinek resze van. Sokszor is. En mindig utana sok alatt gyujtogettem az ilyet. Es erdekes modon most 50-60ev tavolsagaban is minden aprosagra jobban emlekszik az ember, mint masra. Azt hiszem mindket reszrol batrabbak vagyunk, mert tudjuk hogy roved az ido, es veges
Törlésnekem is volt több, de mind más...én nem most emlékszem igy , szinkronban irtam a naplóm!akkor..(most meg is lep sokminden) de a konkluzió valóban az, hogy bátrabbnak kellett volna lennem!
Törlésnem rakom fel netre az egész naplóm, csak apró töredékeket, egy könyv más...de majd meglátjuk, lesz-se belőle (sajnos a (monogrammos) szereplői szinte már mind meghaltak(rajtam kivül) - s el is telt az 50 évnyi közlési limit...
Törlés