úgy mentél el
mint aki menekül
itt hagyva csapot-papot
két szekrény ruhát
cipőket, könyveket,
bizsukat, ékszereket,
képeket, játékot,
jegyzetet, verset,
novellát, levelet,
dalt, naplót -
egész addigi életed.
s bár még visszajártál
az egyetemre hétvégeken
soha semmit nem
vittél magaddal
új otthonodba
még mindig itt vannak
körülöttem régi dolgaid
(nem fér az újba:)
azt mondod
selejtezzem ki
de hogy is tehetném?
őrzöm gyerekkorod
legifjabb éveid
s álmaid
mint értéket-
halálomig
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése