naplótöredék 1973-ból

 1973. március  15.

Most (...) épp a tévéműsorra várok, ami „ünnepel”… a „Szóljatok szép szavak Petőfiről” amatőr színpadok vetélkedőjének döntőjét közvetítik, amit pedig életben, rádióban már láttam-hallottam is. Vagy épp azért. Mert nagyon jó! Különösen az „én” egyetemem „rock” operája Petőfiről. Ez a Petőfi, igen! Ez az enyém is. Aktivizáló, vérforraló, ma is harcba vihetne! (Délelőtt az iskolai szokványünnepélyen 10 gyerek – ülve a színpadon! - altatta el Petőfi emlékét, hogy aztán egy még gyerekebb fúvószenekar feltrombitálja indulóival az elalvókat. --Közben alapítottam egy irodalmi színpadot! Március 4-én sikeresen debütáltunk egy területi bemutatón. Egyben meglett vele a rendezői, gyakorlati vizsgám. B.M. bácsi név szerint megdicsért egy megyei szakfelügyelői értekezleten. - Tegnap egy tanítványom 3. lett a megyei orosz nyelvi versenyen. – Ilyen ”sikerélményeim” vannak. Már csak közvetettek! És nem magánjellegűek. De egyáltalán mi az, hogy magánélet? Azt hiszem, nekem nincs, és igazán nem is volt soha. (mert ami magánjellegű éveimben, az nem is igazi élet. )