mártirjaim

 Ezerhétszázharminckilencben

igaztalanul megvádolt

s megégetett anyai ükükapám 

fájdalma évszázadok múltán

feljajdult ma bennem...

mert semmi se múlik el...

ahogy édesapám 

kilencszáznegyvennégyes

munkaszolgálatban kapott

szívlövése robbanása sem

mi azóta is bennem zajlik

úgy hogy majd beleszakad

az én szívem...

Ó, mennyi fájdalom!

és borzalom végzett velük..

És miért?

nincs rá válasz!

Az hogy zsidó voltak

- ki igy: zsidó bíró

ki úgy: gondolkodó -

nem elég!

Mert "csak" emberek

az embertelenségben!

Most helyettük is zokogok.

Bár én megmenekültem

kilencszáznegyvennégyben

valahogy!

(Hogy mindezt elmeséljem

néktek,

hogy el ne feledjétek!)