ELLENÖRZŐ KÖNYV A MÚLTBÓL 2008 JAN 26

 

néha - befejezhetetlen költözködésünk óta, hogy több holmi préselődött a kisebb területre, mint aminek normális helye lehet, - csak úgy elő bukkannak tárgyak, valahogy kidobják magukat a préselődésből, hogy felhvják magukra a figyelmet; ez történt tegnap is - egy sárguló, kopott-foltos füzetecskével, amire rá van pecsételve általános iskolám neve hosszú bélyegzővel,

alatta az én nevem ,

ez alatt: V.b oszt tanuló

ellenőrző könyve 

195.../5... (elfelejtettem kitölteni, de így is beszédes...)

ez már  múzeumi tárgynak minősülhet! hát ezért is van ennyi holmi, semmitől nem tudok megválni... pedig kéne, talán-talán a múlttól is...

De hogy is tehetném! Ezt se dobom ki. Nem is a negyedévi csupa 5-ös tanulmányi eredmény bejegyzés miatt; de ott van alatta anyám aláirása! (mindig terészetesnek vette a csupaötösöket... "ezt még anyámtól örököltem"... kedves lyányom!)

és milyen beszédesek is ezek a bejegyzések!

 "Az iskola értesitései és a szülő kérései" cím alatt: anyukám írásával: "1953.IX 22. du. 1/2 6-kor kezdődő Latabár K. esthez engedélyt kérek". aláirás, mellette E:és szigorú igazgatónőm aláírása.(következő évben nagy ribilliót csapott, amiért őszi ünnepekkor nem mentem iskolába, engedélyt nem kértem, úgyse engedett volna el...   de erre az előadásra igen... hogy szerettem a Latyit!, hogy szerettem nevetni! jóval később 

Pesten az Erkel szinház proscéniumpáholyából láthattam a Denevérben, Bécsből idelátogató nagybátyámmal -ki ifjúkori barátja volt- )

aztán  szálkás-szigorú betűkkel: "A tornanadrágot itt kell tartani, abban nem lehet járkálni." Szaktanár. (Hűha, Ilonka néni nagyon megharagudhatott rám, bezzeg ő mindig utcai ruhában, hosszú szoknyákban tartotta a tornaóráit, épp mostanában idézte fel egy cikkben egy osztálytársam a lábemeléseit.. de hogy mi volt folyó év X. 26-án az én tornanadrágom nem rendeltétésszerű használatával, már nem emlékszem... arra viszont igen, hogy mivel magyart is tanított Ilonka néni nekünk, folyton velem szavaltatott, különböző ünnepségeken, többnyire azt a Valerij Brjuszov verset, ami így kezdődött:"Teli szőlővel a kosár, egy fürtöt adok néked, kóstold csak, őszi napsugár édes, bódító ízét érzed.... a fényt, mely ráterül e napsütött vidékre... napfény, szőlődomb, almafák..., igen ez is a béke"... A füzeteink hátlapjára meg az volt nyomtatva :"Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded."  Igen, mi harcoltunk a békéért! (észre se véve, hogy ez bizony oximoron a javából, dehát akkor még azt se tudtuk, mi az az oximoron - sok egyébbel együtt.)

aztán az én ceruzás gyerekírásommal: "13-án délután a járási kultúrházban J. J. beszámolót tart" ( ki lehetett ez a J. J.? és miről számolhatott be?- senki se írta alá! - hűha, nem lehetett ebből bajom? Hiszen a könyvecske utolsó lapján az utasítások 4. pontjában ez áll: "A szülő illetve a nevelő bejegyzéseit a tanulónak 48 órán belül láttamoztania kell.")

Ismét anyukám szép, kiírt irásával: "Kérem Juli lányomat dec. 4-én, pénteken Hódmezővásárhelyre velem elengedni. "aláírás, s mellette: elengedem of. aláirásával. (De jó! Anyukám hugát, Magdi nénit látogathattuk! de örülhettem!  S hogy mennék megint, "engedély" nélkül is, persze! de nincs már akivel s -nemrégóta ugyan, de - nincs már, akihez...) 

Aztán ceruzával megint az én soraim (ezeket diktálták nekünk, emlékszem, egy nagy könyvből, amit a pedellus hozott mindig körbe a tantermekbe):

"A begyűjtési osztály hús szolgáltatási tárgyalásokat megkezdte. Minden rendelő, aki idézőt kapott, jelenjen meg pontosan, hogy fennakadás... " be se fejeztem az írást, de azért anyukám aláírta persze, hiszen ezért kellett beírnunk az ellenőrzőbe,- bár minket nyilván nem érinthetett... ma se értem, mire vonatkozhatott ez az egész, bár azt hiszem a Tanu. c film elején a  titkos disznóvágás ekkoriban zajlhatott. Dehát mi disznót se vágtunk, soha... még szép! (Viszont a kicsi zsíros bödönünket egyszer valaki kilopta a kamránkból, - miután anykám csak épp átszaladt a szomszédba , a szemeláttára sétált ki vele az eltulajdonító a nyitva hagyott kapunkon - pedig milyen nehezen, apránként tudta anyukám összegyűjteni a belevalót!)

Boldog, elveszett  (s megtalált ellenőrzökbe nyomorított) gyerekkor!

aliz2. :: 2008. jan. 26. 10:16 :: 4 komment :: Címkék: , anya, emlek, emlekezes, mult