ez a könyv akadt a szememügyébe, a könyvtárba belépve, úgy hogy le is kellett vennem a polcról(mintha a kezem ügyébe akadt volna eleve), aztán nem is nagyon akaródzott visszaadni, bele-belenéztem, jegyzetelgettem is belőle, végiglapoztam, - olvastam, nézegettem a képeket mottójellegű felirataikkal, az eredeti naplóoldalakat a jellegzetes kerekbetűs kézirással, sajnálom, hogy nem kölcsönöztem ki, itt boltban nem kapható, pedig jó lenne, ha itthon lenne belőle egy darab, bármikor bele lehetne nézni, olvasgatni, gazdagodni - mert olyan gazdag. egy KINCS állapitottam meg az első percben, hogy belenéztem. (a PIM adta ki, valóban olyan mint egy gazdag múzeumi kiállitás - csak a szövegek gazdagsága miatt még gazdagabb)
Lesznai Anna nevével találkoztam már többször, azt hiszem először Balázs Béla műveiben, (most itt olvasom, hogy ezt is mondta róla: "ez a nő olyan brutálisan gazdag, hogy muszáj szeretni."), aztán meg is vettem kislányomnak kiskorában 3 -szépen illusztrált- meséjét... egy diszdobozban.
nagyon "szimpatikus" skatulyában volt elhelyezve bennem Lesznai Anna mindig is, de ezt a skatulyát nem nagyon nyitogattam- igazán közelről, önmagáért nemigen ismertem - de talán azért se, mert némileg töredékes is az életműve, és '39-től nem is Magyarországon élt. '966-ban jelent meg az életműregénye a "Kezdetben volt a kert" - hosszú évekig írta, nehezen vált meg tőle, és aztán maga is még abban az évben meghalt.(én abban az évben fejeztem be az egyetemet) El kellene olvasni ezt is! De előbb ezt a naplót még tüzetesebben, s nem csak átlapozva..
annál is inkább, mert ő maga is szinte főműnek (főműfajának) ezt tekinti, csakhogy az ő naplója nem is szokványos (inkább egyfajta szellemi-lelki-spirituális munkanapló, reflexiókkal):
"Amit kifejezni tudok, az nem zárt, nem egység: csak szeglet, fény és töredék. Csak naplót tudok írni. Hiszen ma jóhiszeműen csak naplót lehet írni. Viszont nem magamnak vagy "önmagamnak" írtat, de közlésre szántat, közösségbe ért gondolataink, élményeink naplóját, érintkezések, beszélgetések leszűrődését. Az élet ma egyetlen igazán őszinte és komoly műformánk. Minden elvész, mi nem közöltetett."
"Olyan cseppfolyós az én, megfoghatatlan patak. A napló kavicsok, melyek a partra vetődnek.
Miért írom ezt a naplót, miért érzem fontosnak éntelenebb énem líráját? miért nem írom napi örömeimet , fájdalmaimat? Pihenni akarok magamtól? Értékesebbnek érzem objektivebb magamat? Vagy (...) közelebbnek potenciális magamhoz? és ha igen, igazam van-e? - Vagy úgy érzem, az empirikus lírát életben, és nem lírában kell letudni?"
a szerkesztő pedig ezt írja róla, a naplóiróról (magyarázva is egyben ezt az objektiv attitüdöt (ami mégis személyes is, mert lelkesült):
"Ömagát világa tanujának tekintette, és e szerepnek megfelelően kényszeresen rögzitette.... korának és környezetének szellemi és társadalmi tendenciáit.... Igyekezett megérteni önmagát és a világot."
....
Ha nem szerénytelenség, hadd jegyezzem, meg, hogy nagyon rokonnak érzem... a gondolatait. (a habitusát nem annyira.) Gondolom, igazán nem vagyunk rokonok, bár az ő ősei is Sátoraljaújhelyen éltek, ahol az enyémek. Eredeti nevük Moscovitz- a miénk nem is tudom, mi, de biztos nem ez. De ezeket akár én is mondhatnám pl:
"elégedetlen vagyok magammal. Olyan slendriánban élek, mintha még 15 éves lennék és végtelen készülődés az életem (...) nem célra - indulásra készülődés.
nincs bennem annyi dinamikus erő, hogy kivetítve lelkemet magamnak megfelelő, őszinte életformát alkossak."
de még a képfeliratokként látott sorai is:
"a múlt rongyszedője vagyok."
"Szép anyám bennem ébredt szíve/ A régi házhoz mindig visszahúz/- Nincsen eltávozás."
és főleg ez:
"Ime, minden megérett,/Ime minden betellett,/ S le még semmi se hullt."
(de majd, végül is talán... igen!)
....
aliz2. ::
2011. jan. 22. 0:07 :: 2
komment
Kategóriák: irodalom, kultúra ::
Címkék: konyv, konyvtar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése