a Szépművészeti kiállitásának cime: El-Grecotól Rippl Rónaiig, egyből felkeltette az érdeklődésem, különösen, ami El Greco(kat) illeti... anyukám egyik kedvenc festője volt, és két festményéről is készített rajzot, amit reméltem ,- hogy -helyette is- meg tudok nézni, eredetiben... aztán ez is halasztódott, más dolgok miatt, meg lányom mondta is, hogy nem egy nagy kiállitás, tulajdonképpen egy magángyűjtemény csak... (hát attól még... -gondoltam), aztán el is felejtődött a dolog, mignem a napokban, pont a születésnapom előestjén - bár a Benczur utcánál akartam leszállni a kisföldalattiról, fentfelejtődtem, egész a következő megállóig azaz a Hősök teréig, vagyis a Múzeumig, már este volt, nem mehettem be, de jelzésnek vettem, emlékeztetőnek is,
és pár nappal később, hazautazásom előtt, már igen.... bementem a Múzeumba...
a plakáton a műgyűjtőről készitett festmény, mellette egy Greco ...bent pedig hosszú út vezetett el a grecokig (köztük az anyám által lerajzoltak eredetijéig is),
viszont az érdeklődésemet teljesen lekötötte maga a műgyűjtő, mint jelenség...
(Jánoshalmi) Nemes Marcell (1866-1930)életét rögtön a kiállítás elején el lehet olvasni. elég sokáig álltam itt... s akárkik álltak meg mellettem, mindenkinek feltűnt (ami nekem csak másodszori olvasásra), hogy
(Jánoshalmi) Nemes Marcell eredeti neve: Klein Mózes. Klein Mózes, Klein Mózes hallottam egyre.... a mögöttes jelentését sejtetve, pedig nyilvánvalósággal az is ott állt, hogy jánoshalmi sokgyerekes zsidó családból származott. a Jánoshalmit nemesi előnévként kapta,( 1910-ben) ("kulturális téren tanusitott áldozatkészségéért") mint ahogy a királyi tanácsosi cimet is mecénáskodásaiért, és a Szépművészeti Múzeumnak adott műtárgyadományaiért(1908-ban) Kecskemétnek képtárat alapitott, 70 darab képpel. (Kecskemét diszpolgára lett) De a spanyol Pradonak is ajándékozott 3 képet (a spanyol Izabella rend középkeresztjét kapta) magyar falvak károsultjainak megsegitésére jótékonysági kiállítást rendezett, 1918-ban Münchenben vett házat, de továbbra is rendszeresen hazajárt. Távozása előtt a Szépművészeti Múzeumnak jándékozta a grecoi Bűnbánó Magdolnát (ami a plakáton is látható). 1925-ben a magyar államnak ajándékozta Mányoki Ádám Rákóczi Ferencét.
A Louvrenak is ajándékozott 3 képet, (a francia Becsületrendet kapta )
1930-ban egy veseoperáció után, Pesten, hirtelen meghalt. A Szépművészeti Múzeumban ravatalozták fel, a nemzet sajt halottjának tekintette. Klebelsberg Kunó méltatta érdemeit:
"Azt kell kivánnunk, bárcsak volna sok Nemes Marcellünk!"
---
egy gyönyörű, faragott, biedermejer pianinót látok -az életrajzi adatokkal szemben, a papir szerint az Iparművészeti Múzeumnak ajándék, ugyanigy egy gyönyörű, faragott, 4 ajtós szekrény... Dúsgazdag családból származott volna? Nem! Apja Klein Adolf, az izr. hitközség kántora, (!) 12 gyereket szült, Marcell volt a 6. Ő évekig szén- és fakereskedéssel foglalkozott, majd bánya- és erdővállalkozó lett.
Vonzódott a művészethez, a festményekhez, festőkhöz. Ő maga is festegetett olykor. De főleg támogatta a festőket, és azért vásárolt képeket, hogy később adományként kiegészithesse velük az állami gyűjteményeket! Tanulmányozta a régi festészetet. Külföldi útjain képeket vásárolt. Tulajdonképpen self made men volt, a Japán kávéház művészasztalánál szerezte ismereteit a festészetről. Ez afféle "szabadiskolája" volt. Miközben adakozott, egyre nyomasztóbb anyagi helyzetbe került. Mindent megtett az asszimilálódása érdekében. Erején felül is. A műgyűjtés is egyféle "státuszkompenzációja" volt és "a nemzettel való azonosulás kulturális eszköze"...
Elérte célját Nemes Marcell (de vajon mit vesztett Klein Mózes?)
aliz2. :: 2012. jan. 15. 20:12 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: festeszet, muzeum, zsidóság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése