állunk a kínai áruház kirakata előtt lányommal, mikor egyszer csak a kirakat előtt, a lábunktól pár centire meglátok egy kettőbe hajtott, ropogós, teljesen újszerű és száraz bankót, az esőáztatta aszfalton. - Nézd csak! az egy 10000-es, ugye? - mondom lányomnak, s alig kezdünk tanakodni, mitévők is legyünk, honnan kerülhetett oda, kié lehet (netán mi szórtuk el? hova adjuk le, hogy visszakerülhessen jogos tulajdonosához stb), egy festékes ruhaujjból kinyúló kéz mögülünk, már föl is markolja, e kioktató, határozott, nem lacafacázó mondat kíséretében: "Föl köll vönni!"..., hát persze és zsebre vágni és el is tűnni vele a szomszédban levő házban, és örvendezni rajta milyen szerencsés és ügyes ember is vagyok én, milyen könnyen szereztem 10000Ft-ot! Esetleg, mellékesen még röhögni is jót lehet azon a két balekon, akik tanakodással reagálnak egy utcán heverő bankó láttán, hiszen valami olyasmit mondtak az ő eltűnő alakjának, hogy " és mit csinál vele, nem akarja esetleg a rendőrségre beadni?" (vagy esetleg a boltba vagy esetleg kivárni, hogy rájöhessünk nem épp mi szórtuk-e el?!) Szerencsére mégse mi, - az én 10000-sem még benne lapul a tárcámba - mi csak saját léggömböket meg labdákat szoktunk volt átengedni nagyvonalúan és titokban - játszótereken az annak megörvendező és találtnak hitt gyerektársaknak). Hm... valószínű , mi ott hagytuk volna a földön a pénzt is, mintha észre se vettük volna (lehetőséget adva annak, aki elszórta, hogy ha visszamegy, megtalálja - de valószínű, ha nem a "miemberünk", akkor valaki más találta volna meg és vette volna fel mohó boldogsággal), mi meg sietünk tovább az APEH-re, hogy lányom végre kiválthassa a számlakönyvét, hogy végre bizonyos (s eddig dijazás nélkül is szívesen megírt) publikációiért felvehesse majd jogos bérét (azt hiszem egy-egy kritikája nem is kóstál 10000-t se)
aliz2. :: 2009. jan. 22. 7:56 :: 4 komment :: Címkék: elmelekedes, epizod, eset, lanyom
Nóra:
VálaszTörlés2009. 01. 23. 14:10
Helyeslem amit tettek a lányával. Fontos a saját lelki megnyugvásunk. Én is megtorpanatam volna. Minap az egyetemen egy sálat találtam a lépcsőn heverve, szép vörös volt, igen, felvehettem volna, mondván, hogy hinnye de szép, és jaj de jót mutatna a nyakamon, de ehelyett levittem a portára, s biztos vagyok benne, hogy azóta meg is lett a tulaj, mert a portás bácsinál már nem függ semmilyen piros kis sál. :)
2. aliz2.:
2009. 01. 23. 15:02
semmiképp se vehetjük el, ami a másé - tulajdonképpen azon tanakodtunk, hogy hogy kellene, lehetne-e visszajuttatni a jogos tulajdonoshoz az elszórt pénzt - de már erre se volt lehetőségünk, a mohó eltulajdonitó miatt...
ez az igazán jó reakció: visszavinni a portákra a piros sálakat :)
3. évi:
2009. 01. 24. 22:52
Nem tudom én hogy reagáltam volna, soha nem találtam még ilyen nagy pénzt az utcán...a pénztárcával amit visszavittem nyáron a gazdájának, könnyebb dolgom volt,mert benne volt a személyi és lakcím igazolvány...
4. aliz2.:
2009. 01. 24. 23:46
én rögtön arra gondolok, aki elveszthette, hogy hogy lehetne visszajuttatni hozzá - de épp ma olvastam, a "helyi önkormányzati információs hetilapunkban", hogy erre van egy törvényileg szabályozott lehetőség, leadni a talált tárgyak osztályán,- hogy ha nem jelentkezik a jogos tulaj,egy évig,és kiléte ismeretlen a jegyző számára is, akkor megkaphatja "jutalomként" - ha igényt formál rá.
amúgy:
"Húszezer forint alatti értékű ingóság jogtalan elsajátítása esetén szabálysértést követ el a megtaláló, melyet a jog százezer forintig terjedő pénzbüntetéssel rendel büntetni"
(én -sajnos - már ennél több pénzt veszitettem el utcán - )
Mondj valamit