egy régi kollégámmal, barátnőmmel találkoztam ma az utcán
úgy tűnt , örül, bár nála nem lehet tudni, mi rejlik belül, mert mindig mosolyog
minden esetre megállt, s elég hosszan beszélgettünk
főleg emlékidézgető, bölcselkedő-bölcseskedő beszélgetésünknek inkább csak az vetett véget, hogy tanári éles sasszemével észrevette, hogy a háttérben szeliden-szerényen ácsorgó-hallgató lányocskám lopva az órájára pislantott. Vizsgaidőszak! - mentettem a varázsszóval, de valójában örültem is, hogy állunk, mert addig is levegőn van , s épp rásütött a Nap.-
Nos hát a találkozás egyik érdekességévé az lett, hogy nem csak vele találkozhattam, hanem az én régi énemmel is. Épp reggel idézgettem valami kapcsán lyányomnak, hogy milyen barátságtalan, morc ifjú is voltam, - mielőtt persze különböző forrásokból (fotó, irások ) következtetve ő is kijelentette, hogy én egy mini-sartre lehettem... erre jutott eszembe, hogy valószínű rólam sutyoroghatták mellettem a fodrásznál egyszer, imígyen hogy "mosolyogni is a padlásra jár"...
úgyhogy minden valószerűtlensége ellenére mégis csak -lényegét (lényegemet) tekintve - elég valószerűnek tűnik a történet, amivel egykori kollegám most meglepett
tanórák közti szünet volt, én ki, ő bement épp a tanári wc-be (egy kicsit ez is valószerűtlen, mert én úgy emlékszem, ilyesmire, a zsúfolt óráim közt nem igen maradt idő- bár lehet, hogy épp lyukas óra volt...?) A lényeg az, hogy ő szokása szerint mosolyogva nézett rám, én meg ráripakodtam:
- Te meg mit vigyorogsz? Most ölték meg Kennedyt!
aliz2. :: 2008. jan. 21. 14:03 :: 6 komment :: Címkék: emlekezes, epizod, mult
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése