najó, eddig azt hittem , hogy csak az én aggodalmaskodó természetem nagyít fel mindent , s lát ott is veszélyt, ahol nincs - ebben legalább vigaszt találhattam, és "igazából" ez enyhíthette is az aggodalmamat...
de tegnap véletlenül kiderült, hogy...
tényleg, más(ok) is veszélyesnek látják a helyzetet ott, ahol én csak az aggodalmaskodásom terepeit (tulajdonképpen az aggodalmaskodásomon belül aggodalmaskodó természetem tudata bagatellizálta is némileg és paradox módon aggodalmaskodásaim tárgyát) de ha más is?! akkor ez már valami "objektíve" létező kategória
akkor, most vegyem ezentúl komolyan az aggodalmaskodásom?
vagy ne olvassak, ne hallgassak hireket, ne nézzek hiradót
vagy? mit csináljak ezzel a túl reaktív természetemmel?
meg ezzel az ilyenné lett világgal? hogy lett ilyen? mér' nem tettem ellene?! mit tehettem volna? mit tehetnék?! tehetnék?! ugyan már! még az időjárás is ellenünk:
szmogriadó, ónos esőzések miatti riadó, szokatlanul nagy, és fagyhalálokkal teli(!) hideg után, - gázhiány, (ezzel összefüggésben villanyradiátor hiány), háború, gyűlölködés... nem folytatom eredeti elképzelésem szerint ebben a blogban legalább amúgy is "csak derűs órát veszek tudomásul" , meg agykontrollosként csak pozitivan gondolkozok, de hazudni se szeretek, és már unom ezt a telet is!
tegnap a Penny előtt a biciklitárolóba még a biciklim pedálja is beleakadt, úgy kellett "kiszereltetnem"
ma gyalog jártam, ez még lesujtóbb, mint biciklin némileg elsuhanni a problémákteli föld fölött...
aliz2. :: 2009. jan. 14. 23:19 :: 9 komment :: Címkék: bosszusagok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése