2022. január 28., péntek

ÖRÖK VISSZATÉRÉS 2009 jan 29

 

lányom ma - ha egy egyetemről szóló tájékoztató előadás erejéig is, egy órácskára - de visszament a gimnáziumba, ahova járt, ahova jártam - (és letanítottam az életem),  ahova az apja járt, ahova a nagyanyja, az én anyukám...

izgult előtte

csodálkoztam, de aztán eszembejutott, hogy én is , de mennyire!, mikor visszajöttem a régi tanáraim közé, gyakorlótanítani, majd véglegesítve, diploma után, kollégának...

feszélyezett a szituáció; a tegezésre áttérés,  a köszönés... sokáig.. minden...

sokszor gondolkodtam már azon, mi tartott itt; szeretem a külső körülményekre fogni, így kényelmesebb és felmentő - pedig lehet, hogy eleve is csak kényelmi szempontok vezéreltek?

a gyávaság, a lustaság, a félénkség, a kockáztatni nem merés (hiszen -akkor még vágyaim fővárosában - lett is volna -igaz csak -egyelőre félévi szerződéssel - álláslehetőségem , méghozzá szinházszerelmemmel  is összefüggő, és még perspektívikus is. )

anyukámat nem akartam egyedül hagyni, de hát hogy nem próbáltam olyan körülményeket teremteni, hogy őt is magammal vihettem volna?

bár lehet, hogy ő se jött volna, szívesen - bizonyos kor után még nehezebb mozdulni, élethelyet változtatni

most is, fel-felmerül bennem a csak 30 km-nyivel arrébbra költözés gondolata, de máris érzem a kötést , ide, ahol majd az egész életemet leéltem eddig...

Mi húz ide.... vissza, mindig ?

Tudod-e,
milyen öntudat kopár öröme
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
miféle gazdag szenvedés
taszít ide?
Anyjához tér így az a gyermek,
kit idegenben löknek, vernek.
Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.  
(?)


aliz2.
 :: 2008. jan. 29. 18:49 :: 2 komment :: Címkék: , elmelkedesemlekezesJOZSEFmultvers







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése