Este szinház: Lear király - kicsit összekeverve benne ez-az; majd látjuk...
Remélem elérjük az utolsó buszt, mert mint kiderült, elszámoltam az időt kis félrevezetés (6-kor kezdés?, meglepő, de jó lett volna) okán; eltart vagy 3 óra hosszat az előadás, s ha késnek, ha megnyúlik a szünet, ha sokat kell hadakozni a ruhatárban ... na jó nem festünk ördögöt a falra, pont negyed 11-kor már el tudunk indulni a szinházból a buszállomásra, útközben még egy trolit is elcsipünk, és simán hazajövünk a 22,45-ös busszal, a már hétvégéhez illően kamionmentes 43-ason, s még ma, éjfél előtt a lakásban is leszünk. De a mából azt a pár percet nem blogírásra fogom fordítani, ezért is írok most - bár e semmiről -, hogy meglegyen a mindennapi... linea.
megint rajtam van ez az álomkór, iszogatom a macikávét, ami ugyan koffeintalan, de legalább egy illúzió, a cola coffeines ugyan , de van benne egy-két emberbe nem illő adalék... lehet, hogy teázni kéne, de ahhoz szertartás is illenék - most nincs kedvem, megint borul, sőt, esett-esik is. Aludni kéne inkább. Miért is ez jut az embernek utoljára eszébe megoldásként, ha egyszer álmos! Ha álmos vagy aludj, ha szomjas, igyál, ha éhes, egyél!... milyen egyszerű! Lenne.
Jaj, csak a szÍnházban, előadás közben el ne aludjak, egyszer már megtörtént, s ráadásul az is Zsótér rendezte darab volt, méghozzá a híres-neves Gallilei. Nyáron a Kurázsi mamán nem aludhattam el, az egyetem udvarán, meg lépcsőházában, mert sétálni kellett közben. S úgy már mégse...
De nehogy itt azt a látszatot keltsem, hogy unom a szinházat. Egyáltalán nem, sőt. Igaz, már nem is rajongok érte annyira, mint ifjúkoromban... Nem akarok én aludni rajta! Csak úgy látszik, előfordulhat - remélem, ma nem - , hogy ha amúgy is álmos vagyok, nem tud felébreszteni eléggé. Ez meg , lehet, hogy az ő hibája is.(?)
aliz2. :: 2008. jan. 18. 13:51 :: 6 komment :: Címkék: SZEGED, szinhaz
1. anyu(ha):
VálaszTörlés2008. 01. 19. 7:58
Ma már nyíltan felvállalom, hogy nem szeretem a színházat :) Idegesít, hogy kiabálnak (nem tehetik meg, hogy ne kiabáljanak, tudom, én, nem mozifilm), dobog a színpad, és eddig még szinte mindig sikerült felfedeznem valakit a szereplők közül, aki szemmel láthatólag baromira unta az egészet.
2. aliz2.:
2008. 01. 19. 8:02
tegnap a Lear királyban határozottan (majdnem idegesitően) szinte SUTTOGTAK - tehát megtehették, hogy "nem kiabálnak"! :). bár a kritikusok szerint a szereplők közt itt is akadt aki unta az előadást. Én viszont nem! :) (majd még megírom, miért is nem....
3. Tyria:
2008. 01. 19. 9:44
Ammondó vagyok, hogy az ember hangulata is befolyásolja, hogy mennyire élvezi a darabot. Pontosabban hogy a hangulata mennyire passzol a darabhoz. Te láthatóan kicsit fáradt, álmos voltál. Ilyenkor a Lear király nem az a darab, amelyik "feldobna" annyira, hogy igazán élvezd. Mert a Lear királyt már nyilván olvastad, láttad életed folyamán többször is. Na meg a cselekmény is olyan...Ilyenkor jobb egy vígjáték, vagy egy olyan darab, amit egyáltaln nem ismersz. Jobban leköti a figyelmedet. Persze, ha bérlete van az embernek, akkor nem lehet a hangulatot az előadással egyeztetni! :-)
Más: mindig ilyen picikék voltak a betűk a Te kommentdobozodban? Most, ahogy írok, nagyok kicsiknek látom.
4. aliz2.:
2008. 01. 19. 14:00
itt nem kicsik a betűk! (nálam) :)
a darab előtt irtam a fentieket,(!) de nagyon is élveztem az előadást!!! épp a rendezés más-sága volt benne az érdekes.
és engem fura módon a vigjátékok nem "szórakoztatnak" általában!
Nincs bérletem! Csak már ideje volt hódolni régi szinház-mániámnak is!
5. évi.:
2008. 01. 19. 22:23
Irigyellek, mi nagyon keveset járunk színházba,pedig régebben szerettem nagyon...
6. aliz2.:
2008. 01. 19. 22:45
én is... régebben...
még Pestre is felmentem, egy nap két előadást is megnéztem olykor... a hőskor(om)ban...
Szegedre volt bérletünk pár éve - évekig, de mostanában nem igen volt mire érdemes bemenni...