.2011. jan. 13.
többször is eszembe jut, hogy nem is olyan meredek és egyáltalán nem észszerűtlen ötlet, (ha megvalósíthatatlansága miatt abszurd is), amikor Karinthy Frigyes egy írásában felvetette * jó "viccét", ugyebár, mert tőle mindent annak vettek, pedig nem is annyira vicc... hanem mély filozófiai-pszichológiai gondolat, hogy fordítva kellene megszületni: öregnek és tapasztaltnak... talán okosabban élnénk akkor, illetve jobban hasznosithatnánk a "bölcsesség"ünket, mert amúgy mire nagynehezen megszerezzük (ha egyáltalán?) - ugyan mire megyünk vele! másoknak átadni nem tudjuk. Mi meg már hiába rendelkezünk vele... illetve sose elegendővel mi magunk!
mennyivel vagyok bölcsebb most mint 10 éve? S - ha megérem-, mennyivel leszek bölcsebb 10 év múlva mint most! de azzal a bölcsességgel most semmire se megyek... és igy tovább... majd a következő életben... akkor hasznosítjuk? ugyan már! kinek az élete?! - ha lesz is - következő... nem ezé, aki ezeket itt írja..., s "ez", aki ezeket irja, nem az, aki 10 éve volt, s az se, aki 10 év múlva lesz... hát akkor viszont nem mindegy?! Hát nem! Mégse! (a nagy egészet - legyünk hangzatosak?- : az "emberiséget" tekintve - nem ) majd ezt máskor kifejtem esetleg , hogy miért nem... (összefügg azzal, hogy nem lehetünk elszigetelt egyének, és tudatilag egyetlen mezőt alkotunk) (valamelyik nap döbbentem rá, hogy az evolució spirituális szemszögből hogyan is bizonyítható (túl a genetikain) - mégis csak. Legalább is a mindig születő gyerekeket tekintve, akik az előző generációkhoz képest legalábbis - mindig okosabbaknak tűnnek. (később - az egyéni életekben - olykor visszafejlődés tapasztalható - és ezzel - látszólag - ellent is mondtam a bejegyzés eleji okfejtésnek. Mert ezek szerint meg úgy tűnik, hogy a gyerekek mégis csak bölcsebbek, mint az öregek! Vagy mindenki lépik egyet , (generációról generációra), és generációról- generációra bölcsülnénk?! gyerekek - öregek? (tehát akkor nem csak a mostani gyerekek lennének okosabbak, mint a régiek, hanem a mostani öregek is?...)
délben a kezembe került egy érdekes könyv, (pontosabban a buszban vettem ki lányom kezéből, aki interjút készült csinálni délután a könyv szerzőjével - ami egy századfordulós "blog" története, egy régi receptpályázaté, amit Ignotus (Emma asszonyként - álnéven) hirdetett meg az akkori folyóiratban, a Hétben.
Hát hogy ezek a régi emberek milyen szellemesen, remekül írtak és gondolkodtak és nem kevésbé szakácskodtak! Micsoda műveltséggel és széles látókörrel! És helyén látva és helyére téve a dolgokat, még ilyen kérdésekben is, hogy nemzeti gondolat (ételek is) és Uram bocsá' világpolgárság... micsoda józan és harmonikus egyensúlyban tudtak látni mindent! és ha egy mai fórumvitát, vagy akár parlamenti vitát hallgatok meg.., arra kell gondolnom, hogy talán mégsincs evolució! Persze nem kisgyerekekről beszélek. - (és a mostani, "igazi" gasztroblogok közül most is akadhat figyelmreméltó is.)
De ez a több mint 100 éves előblog! Feltétlenül el akarom olvasni majd az egészet (meg az interjúra is kiváncsi vagyok, ami azt hiszem, este már le is megy a Bartók rádióban ...(19 órakor, Társalgó) . pedig nem is vagyok valami nagy (sőt semmilyen) "szakács"... (persze az irodalmi illetve megirt inyencségeket, kedvelem, - barna betűkkel, és eredeti, korabeli fotókkal illetve illusztrációkkal...
...*vö.:http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/08/11/karinthy_forditott_letfilmje_kapcsn/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése