ebben a sivár kisvárosban -pláne télen- nagyon kevés a külső esemény,(lesz: egy helyi fotókiállítás, a kultúra napján, és egy országos esemény: Páger-dij átadás Cserhalminak, de ez nem sok) és így az ember többet van magával, magában... azon morfondirozom, hogy az (lenne) a legfontosabb, hogy magunkkal jó barátságban legyünk! a többi jön magától, és valamennyire ennek a függvényében is. Talán kevesebb a problémánk másokkal, kevesebbet háborgunk velük, miattuk, ha magunkkal jóban vagyunk, mert akkor erősek és kikezdhetetlenek.
"Uram,
háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts
ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke."
(Ady)
aliz2. :: 2013. jan. 18. 9:18 :: 6 komment :: Címkék: Ady, elmélkedés, költészet, MAKÓ, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése