2022. január 15., szombat

SZEREPCSERE 2008 jan 16

 

ma is bementem Szegedre, -felavattam  újdonsült ingyenutazásra feljogosító igazolványomat -bekísértem lányomat, az este 6-kor(!) kezdődő vizsgájára, alig leplezett tiltakozása ellenére... u.i. újabban úgy tűnik, hogy ha segíteni is akarok neki, végül is én szorulok inkább segítésre, ezt nehéz lesz megszoknom... azt is, hogy pl. ebédnél - mikor már csak egy adag manduláshal maradt a pincér szerint, a lyányom mondott le róla a javamra, és még azt is be akarta magyarázni, hogy azért , mert jobban szereti a vegyessertéspörköltet, ami pedig csupa zsír volt. Mikor rohantunk, hogy elérjük a már majdnem induló buszt, utólag megkérdezte, hogy nem volt-e fárasztó futnom. Két táskájából az egyiket legalább a vizsga idejére én akartam átvállalni, de a végén mégis az ő vállán kötött ki mindkettő, mert a villamosban visszavette. Ha így haladunk , jiddise máméságom hegemóniája megrendül, s lányomból lesz jiddise tochter?- bár épp tegnap fejtette ki, hogy ő ugyan biztos nem lesz j. m. De mit is lehet azt tudni előre?! Én se hittem volna magamról, hogy mivé növöm ki magam. És az ember folyton változik.(Ha bizonyos határokon belül is.) 

Mindenesetre úgy tűnik elkezdődött az  az idő, amit lányom még óvodás korában megjósolt: 

                           Már növök.

                           Látod, hogy növök?

                           Én nagyra növök,

                           te meg picire.

                           Te kicsire nősz,

                           én meg nagyra!

                           Én leszek az anyukád!

                                                                                                                                         


aliz2. :: 2008. jan. 16. 23:34 :: 11 komment :: Címkék: kapcsolatoklanyomöregedésvaltozasok


3 megjegyzés:

  1. 1. jm:
    2008. 01. 17. 8:15
    Most nem tudom, azért vannak szerepek, amik nem változnak :-)

    2. aliz2.:
    2008. 01. 17. 8:20
    hát persze, de azért árnyalódnak, az évek múlásával
    a gyerek felnő, a szülő meg megöregedve , már-már második gyerekkorát éli, majd! de van "költői túlzás" is! meg nem szó szerint kell venni mindent...
    (de amikor egy gyerek(is) kezdi félteni az anyját, az mégiscsak valamiféle szerepváltás...

    3. Tyria:
    2008. 01. 17. 13:04
    Lánykád versikéje hűen tükrözi a való életet, előre vetíti a jövőnket. Ez bizony így van! :-)

    4. aliz2.:
    2008. 01. 17. 13:24
    de ő már másként látja! (l. 1. komment) :)
    nagyon bonyolult dolog ez!(is)
    egyszerre állandó és (azon belül) változó, (át)alakuló...

    5. Tyria:
    2008. 01. 17. 16:58
    A közmondás szerint a gyerek és a részeg mondja ki az igazat! :-)

    6. aliz2.:
    2008. 01. 17. 17:28
    Lehet, "igazabbak" is a gyerekek, mint a felnőttek.
    A részegekről inkább ne beszéljünk, mégiscsak más kategoria, még ha "borban (is) az igazság"!
    Egy gyerek tud csak igazán "bölcs" lenni! - és sallangtalanul, lényegrelátóan.

    7. jm:
    2008. 01. 17. 19:01
    A részegekre viszont "angyalka vigyáz" :-)

    8. aliz2.:
    2008. 01. 17. 19:32
    Weöres Sanyika szerint - éjszaka (csodáiban)?

    9. évi.:
    2008. 01. 18. 9:50
    Szia ALice:)
    Ide találtam...na,most én ülök döbbenten.Eszembe jutott az első zongoravizsgám,anyum előbb odaért ,mint én, s hogy ki izgult jobban?azt hiszem Ő:))))

    10. aliz2.:
    2008. 01. 18. 10:10
    Szia, Évi! Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásom!
    Gyere máskor is! :)

    11. évi.:
    2008. 01. 18. 10:23
    Igyekszem:)

    VálaszTörlés
  2. Gonda Julia
    azóta a helyzet egyre "fokozódik"
    · Válasz · 4 é. · Módosítva
    Gonda Julia
    és egyre cifrább
    · Válasz · 4 é.
    Brauswetter Eva
    Az alma nem esik messze a fájátòl legyél jó tocher mert a mag" a tudás benned van .Gratulålok Timea
    · Válasz · 4 é.
    Edit Martonosi
    De jó volt olvasni ezeket a sorokat

    VálaszTörlés
  3. Gabriella Huszár
    🙂 Ez nagyon kedves írása Tanárnő!
    Válasz7 é.
    Gonda Julia
    köszönöm(főleg a vége miatt, nem?)
    Válasz7 é.
    Gabriella Huszár
    Igen, de nekem az egésznek olyan kedves a hangulata! Annyira érzem a szeretetet, öszhangot ön, és Timilánya között!

    VálaszTörlés