(nemcsak) lányomnak, Mikulás napra, sok szeretettel
gyakran eszembejut, ma különösképp, amikor 1988-ban Mikulásnapján, akkor kisóvódás lányom a sok mikuláscsomagjából egyet nekem nyújtott e keresetlen szavak kiséretében:" "Ezt a csomagot neked adom. mert a Mikulás neked semmit se hozott. Inkább neked adom. Neked is legyen Mikulásod."
most én se tudtam neki csomagot adni, mert körülményes lett volna határon túlra küldeni, de igyekeztem, ébredés után emailben boldog Mikulásnapot kivánni (aztán, pár perc múlva, ő viszont -, hogy "nekem is legyen mikulásom"...) majd pár nap múlva pótolhatjuk személyesen is, de a mai nap nekem a nosztalgia jegyében telt, telik...
nem csak az idő, a tér is ott van a mostani és a régi mikulások közt
felnőnek a gyerekek, s kinövik az eredeti helyüket, helyeiket is
emlékszem, amikor még a bölcsődéből mentünk a munkahelyemre, a "gimibe", ahol minden évbe eljött a Mikulás a gimnázium dolgozóinak gyerekeihez, a Mikulás mindig egy felsős diák volt, persze, a pénzt meg mi adtuk be a csomagokra, együtt pár papírra leirt információval, amit a Mikulás szives figyelmébe ajánlottunk, a közvetlenebb kommunikáció érdekében... , lányom egyből leleplezte a "Mikulást" persze, könnyű volt, úgy köszönt nekem, mint egy diák a tanárjának) : "beöltözött Mikulásba"-állapitotta meg bölcsődés lányom, tényként. (később, épp egy éve, meg is irta ezt illetve ennek élménykörét egy tárcájában. )
----------------------------------------------------
tegnap az utcán egyszerre rengeteg kis Mikulást láttam... azaz közelebbről megnézve kis óvodásokat, sorban, kézenfogva , óvónéni kiséretében - de Mikulások lehettek valamennyien, mert mindegyikük fején piros Mikulássapka volt, fehér szegéllyel..
..............................................................
....
minden tele van Mikulással, ebédre menet egy takaros ház oromzatán láttam, odaapplikálva egy Mikulásbábut, ami mintha mászna le a tetőről
de aztán láttam, a nagykapun 3 további kis Mikulásbábút is
nem fényképeztem le, féltem, hogy személyiségjogokat sértenék vele(?)
de az étteremben, ebéd után, a kasszánál, fizetés előtt észrevettem az étlap fölött egy újabb Mikulást
(talán nekünk is volt otthon ilyesmi, ami gombnyomásra még énekelt is? már nem emlékszem..., de lányom biztos igen..., ha igen, bár... micsoda giccsek ezek!)
Aztán az étteremből átmentem a közeli cukiba
(lányommal egy időben törzsvendégeknek számíthattunk, hétvégeken, ünnepnapokon itt (is) ünnepeltünk, kicsi kora óta
legutóbb, nyáron, mikor hosszú idő után újra elmentünk, de már lányom férjével is; kaptak is invitálást a tulajdonosnőtől...,
de most (még) csak egyedül jöttem, bár ahhoz az asztalhoz ültem, amihez szoktunk,
az asztalokon régebben mindig volt valami virág a vázában, most Mikulásnaphoz illően disz, a kedvenc franciakrémesem mögött
az ablak előtt meg Mikulásvirág is pompázott:
De sokat is ácsorogtunk a játékbolt kirakata előtt, lányommal, kiskorában:
talán ezt a gyerekkori versét is ezek az élmények (is) ihlethették
de az egy másik játékbolt lehetett, egy nagyobb, még a privatizálás előtti
most a nagy boltok helyén sok kicsi van, váltakozó profillal, az egyik nagy bolt egyik kirakata, már hónapok óta üres, árulják a hozzá tartozó üzletrészt, de most ennek a kirakatába is egy Mikulást ültettek (egy viziló és a boltot áruló tábla mellé) a kirakatban meg gyönyörűen tükröződik szinte az egész Főtér: a Korona, a Hősök szobrával, a Bérpalota, sőt még egy távolsági busz is...:
...........
Tegnap
a Prima
Primissima átadón
sok meghatott pillanatnak lehettünk tanúi, a dijazottak, a
hozzátartozók szeme különösen gyanúsan csillogott, amikor nekik
is megköszönték a köszönnivalókat, de Schaffer
Erzsébet, hozzátartozói
(könnyes szemű lányai)után, mindnyájunkhoz szólt, és azt
mondta zárómondatként , hogy
Isten
áldjon... mindannyiunkat
hát ez engem is nagyon meghatott
és bár ezt nem lehet fokozni, de azért kicsit plagizálva (dijazás nélkül): én (is) most elsősorban lányomhoz "szólok", köszönni a köszönnivalókat, (azt a régi felajánlott mikuláscsomagot is!)- kivánva Boldog Mikulásnapot és főleg a nem-mikulásnapokra is sok -sok boldogságot ...
és egyébként mindannyiunknak is:
aliz2. :: 2009. dec. 6. 12:11 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: ünnep :: Címkék: emlekezes, epizod, fotok, kapcsolatok, lanyom, mult, unnep, vers
Mennyi-mennyi emlék a Mikulásról. Én is emlékszem egyre gyerekkoromból. Aztán már felnőttkoromból, mikor mi csináltunk a gyerekeknek Mikulás ünnepélyt a kollégiumban. Mindig volt valaki, aki beöltözött, és a teenagerek hinni akarták, hogy hozzájuk jött, és örültek neki.Hozzám nem jött most. Mikor anyu még élt, mindig volt Mikulás csomagom.Én is készítettem neki. Ez az idő elmúlt.
VálaszTörlés...sajnálom :(
Törlés