enyhitő(?) körülményként más szavaival
még jól emlékszem gyerekkorom csúfolódó, megszégyenítő mondására, ha valaki öndicséretre vetemedett volna:"öndicséret büdös!" (olyan gusztustalannak és érzékletesen elriasztónak éreztem ezt a mondást, hogy igyekeztem is távoltartani magam mindenfajta öndicsekvéstől.. (mindig is a szagokra voltam a legérzékenyebb amúgy is...)
most viszont mást idézek , bár igaz -ami igaz, engem dicsér..
(http://mond.nolblog.hu/archives/2012/12/11/fnyvr_hangulatok/#comments)
aminek egyik kommentjeként ezt olvastam:
az utolsó mondattal, különösképp,nem tudom mit kezdjek...(?)
de a"régi" és "fiatalos"oximoronnak különösképp örülök, és szeretném igaznak tudni...:)
aliz2. :: 2012. dec. 13. 22:00 :: 2 komment :: Címkék: blog, irás, kapcsolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése