"midőn ezt irtam..." pontosabban elkezdtem irni... ("tiszta volt az ég..."(?)
tulajdonképpen már nem "tiszta az ég"... (" tél van , csend, és hó...- még mindig , igen tartósan)
nagyon is borongós, a hó csak egyre dagad, de mintha olyan szürkés lenne körülötte a levegő; mindjárt vége az óévnek, igy is ildomos, elfáradt, bepiszkolódott már...
de hogy milyen lesz a következő? vajh ki tudja...
egyik nap olyan, mint a másik, - mondogattam én is egy ideje, önkényes ez a szilveszteri-újévi naptári forduló, de most amúgy is (sors)fordulónak érzem
bent is és kint is
ami a "kint"et illeti, épp holnaptól (jövőre, január 1-től) lép életbe ez az u.n. médiatörvény - én erről nem óhajtok itt szólni (pedig még tehetném egy pár óráig (?), csak annyit (Radnótit idézve) hogy (én is) "szabad szerettem volna lenni mindig" - és makacs módon akkor is annak akarom hinni magam, ha nem vagyok az - talán annál is inkább...
......
A város dermedten csendes volt a koradélutáni óráiban , amikor kint jártam, szóba elegyedtem pár emberrel, kedvesek voltak (én is), kevésen múlik, hogy azért jól tudjuk magunkat érezni... leginkább rajtunk...
Az ebédnél már feldíszítve várták a nagyteremben, - ahol máskor esszük a menüinket -, az esti eseményeket, léggömbök, svédasztal, ebédelni a "sörterembe" húzódhattunk. (Nem sört de ananászlét ittam, meg kávét is, újabban mindig, ebéd után, dobjon már kicsit fel..., csak aztán a heves szivdobogásom hagyjon elaludni is) közben persze a tájban is próbáltam gyönyörködni, de már túl sok nekem ez a nagy fehérség (a tél, a csend. hó, és...) , gimnáziumi évfolyamtársam is befutott egykori tanitványommal-feleségével ebédelni, délben bezárták a trafikjukat, feldobtuk az 50 éves jövőre esedékes találkozónk lehetőségét; "ha megérjük" ... tesszük most már mindig hozzá; hát legyen akkor boldog új évünk(találkozóstul),a pincérek már régi jó ismerőseim, nyugodtan kérhetek tőlük tisztább poharat, észrevételezzük kölcsönösen az új fizurát (ez a pincéré), és az új(nak tűnő) szemüveget (ez az enyém), meg még fontosabb dolgokat is, boldog új évet nekik is; tegnapról kimaradt élelmet még vásárolhattam a Skálában, szerencsére 1ig nyitva voltak, sokat nem vettem, már csak azért sem, mert nem tudok cipekedni, járni se nagyon biztonságosan ezen az egész várost beboritó
korcsolyapályán, a fel-feltámadó porckopásos jelenségekkel. Már zárnának , de azért nagyon udvariasak, egymáshoz is, előzékenyen segitik ki egymást is a munkában, és boldog új évet is kivánnak a "kedves" vevőnek. Kint az utcákon fotózgatok még, és inkább csak topogva haladok hazafelé. (sehol nem szórták be az utakat semmivel.)
A lámpánál meg óvatosan várok, közben mellettem két kis fruska épp arról beszél, hogy valaki átment a piroson, csak úgy, rájuk nézek, annyira egyformák, szinte mintha ikrek lennének, csak egyikőjük magasabb kicsit, a másik teltebb arcú kicsit, de ugyanaz az arckifejezés, mosoly, meg is kérdem, hogy testvérek-e, de nem, csak barátnők, találom ki, és biztos régóta, igen, bólogatnak, - azok, akik sokat vannak együtt, egy idő után elkezdenek egymásra hasonlitani - mondom, később megint összefutunk, mikor megállok egy útkereszteződésnél, hogy fotózzam a havas utat, megkérdik, hogy hova való tetszek lenni, mondom mosolyogva idevaló (de azért tetszhet nekem igy is a város, nem csak a turisták joga hogy fotózzák.) boldog új évet kivánunk egymásnak (őket nem fotózom le.. nem is kérték, meg ki is fogyott az akkum közben, mig megvártam hogy egy középkorú hölgy apró lépteivel kikerüljön a kereső látószögéből, meg is beszéljük, hogy milyen borzasztó, hogy ennyire csúszós az út, és sehol nem szórják le, de hát vigyázunk, meg boldog új évet is mondunk egymásnak ismeretlenül is, persze, persze, közben saját gimibeli osztálytársam ér be, neki is felvetem a jövőre (azaz már holnaptól) esedékes 50éves találkozót, de hidegen hagyja, (szó szerint)- tulajdonképpen még most engem is, ebben a hidegben, de legalább szóban jó arra gondolni, hogy vagyunk (még) egypáran, akik valamikor - némileg - összetartoztunk, legyen boldog(abb) új évünk... csak ne legyünk pesszimisták, kishitűek, megyek haza, meleg a lakás, bekapcsolom a tévét a szobában, rádiót a konyhában, meghallgatom az üzenetrögzitőm: unokabátyám már tegnap keresett itteni idő szerint 16 órakor, ottani szerint 10-kor, boldog új évet kiván , nekem is, lányomnak is, mindenkinek... megnézem az emailjaimat, továbbitom lányomnak az üzenetet, levelet váltunk...ők vendéget várnak meg majd vendégségbe mennek együtt barátokhoz... BOLDOG ÚJ ÉVET! mindenkinek.
(folyt köv.(?)
aliz2. :: 2010. dec. 31. 17:11 :: 2 komment :: Címkék: naploszerűség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése