ma reggelre teljesen elment a hangom, (tegnap még "csak" a torkom fájt, meg fújtam az orrom megállás nélkül)
mára jobb lett a közérzetem, csak elveszett a hangom
míg gyakorló tanár voltam, évente egyszer-kétszer előfordult ez - diákjaim örömére(?), bár ravasz módszerekkel olyankor is megtaláltam módját a "zaklatásnak" is tűnhető okításuknak, csak körülményesebben - olyankor valószínűleg a hangszalagok állandó beszéd általi megerőltetése okozhatta a bajt, intő jelként?; tessék kiméletesebben, kevesebbet beszélni, magyarázni! ---valóban, inkább a tanulókat dolgoztathattam-beszéltethettem volna jobban! erre kellett volna gondolnom a némaságra itélt kényszerszünetekben...
de mostanában? nem is beszélek olyan sokat, hogy attól rekednék be , főleg ennyire...
vagy az (itteni) "írás" - az lenne beszéd? hiszen szoktam is mondani: számomra ez a blogírás, csak olyan, mintha "beszélnék" - ami most persze sokkal megerőltetőbb lenne, valóságosan
azt hiszem - rég érlelődik is bennem - el kell hallgatnom így is úgy is, egy időre ("úgy" már meg is történt - csak suttogni tudok...)
aliz2. :: 2008. dec. 17. 23:02 :: 22 komment
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése