megint - nagyjából - egybeesik chanuka és karácsony, ezek a téli zsidó-keresztény ünnepek, és úgy látom - szerencsére -, hogy minthogy ebben a "sötét" téli időszakban mindkettő a "fény" ünnepe, a közös vonások emelődnek ki
a 8(+1) ágú menora (chanukia) és a karácsonyfa gyertyáinak fényei egybeeshetnek - (ahogy lányom egy gyerekkori rajzába egybe is foglalta (ha megtalálom, beszkennelem)
a Chanuka holnap kezdődik, és tart 8 napon át (mindjárt megmondom, miért) - s karácsony idén épp a "közepére "esik
de pl. Szegeden a Dóm téren holnap egyszerre fogják meggyújtani a chanukai első gyertyát és az adventi gyertyát (a negyediket?)
Chanuka annak a csodának az emlékünnepe, amikor egyetlen (egyébként csak 1 napra elegendő) tiszta olaj 8 napon át égett, a görögök által feldúlt s a zsidók maroknyi csapata által visszafoglalt és újra felavatott Szentélyben.
A 8 (+1) ágú menorában azóta is, Chanukakor égnek a gyertyák, (a 9. az amivel meggyújtják a többit) naponta eggyel több, s hirdetik a Csodát, ablakokba téve is, mindenki számára - a Fény győzelmét a sötétség felett, emlékeztetve arra a Fényre, ami a Szentélyben újra világíthatott, a templom újraavatásakor (a chanuka felavatást jelent), amikor a görögök tiltásai után újra felhangozhatott a "Smá Jiszroel..." ("Halljad ó, Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!" )
A Szentély újraavatása (az első "chanuka" ) után másfél évszázaddal született meg Jézus (Josue ben Mirjam), Betlehemben, ahogy a próféciák megjósolták. Karácsony az ő "születésnapja".
Márk evangelistától is tudható, hogy küldetésének lényege a kettős szeretet zsidó parancsa volt,
Amikor egy "írástudó" megkérdezte tőle. "Melyik az első minden parancsolatok között?" - Jézus a Smá Jiszroellal felelhetett."Halljad, Izrael: az Úr a mi Istenünk..." "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédból és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat."
A szeretet ünnepe is a karácsony - köztudottan. S a születésé, s a fényé és a csodáé is:
"Keleti bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát Napkeleten."
S a napkeleti bölcsek egy titokzatos csillag vezérlésével találták meg a judeai Betlehemet, amiről írva volt: "Bár legkisebb vagy Juda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkosdni fog Izrael felett!" Itt, Betlehemben, egy Jászolban találtak rá, akiről írva volt: "Csillag tűnik fel Jákob törzséből, jogar sarjad Izraelben."
"Karácsony" c. versében így ír József Attila: "Született egy ember." Ember! De nem "akárki"! "A lombok meghaltak, de született egy ember... Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé." - Ez az "ember" az élet, a tavasz reménye, aki bennünket is rávezethet arra, hogy "belőlünk lobbannak tavasszal a rügyek"(ahogy a "Kiáltunk Istenhez c. versében írja a költő), ez az ember tűz, láng, aki azért rak lángot fázó homlokok mögé, hogy "napszívünk kisüthessen"... (l. "Szólt az ember")
"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángralobbanjon." (Lk. 12/49)
....
"Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindeki a szeretetbe"
Mondhassuk mi is: "Készen vagyunk már égboltjainkkal s készen vagyunk a fényességre. " (J.A.)
aliz2. ::
2008. dec. 20. 16:30 :: 7
komment
Kategóriák: ünnep ::
Címkék: unnepek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése