hosszas nyűglődés-tétovázás-bizonytalanság és ide-oda megbeszélések után -szerencsére- mégis csak úgy döntöttem, hogy amennyiben a lábaim engedik és engedték (vagy engedtem nekik) - útnak indulok... karácsonyozni, lányomékkal... ő előre elképzelte, hogy mégis csak rossz lenne pont karácsonykor egyedül...
a büfé pont bezárt, 2 után 10 perccel, a szegedi pályaudvaron , mire odaértem Makóról a közvetlen icbusszal, szinte üres volt az állomás, szinte egy lélek se - teljesen feleslegesen ültem föl a kósza hireknek, miszerint zsúfoltság van a vonatokon, és erre gyorsan rendeltem is telefonon egy helyjegyet még reggel, otthonról - szinte teljesen üres volt az egész kocsi is, aztán egy Dublinbe - szintén lányához- repülő asszonnyal és - minő véletlen- szintén Dublinbe repülő 4 tagú családdal valamint még egy-két kallódó utassal mentünk célunk felé... Késve... Feri hegy előtt sokat álltunk, mint utóbb kiderült, baleset illetve gázolás miatt. A vonat elé vetette magát valaki. Úgy látszik, ő ezt választotta magának karácsonyra... Igy taxin (azt is alig kaptam) és kissé megkésve értem ki az ünnepi vacsora színhelyére, lányom anyósához (nászasszonynak mondjuk?), ahol "mi szem szájnak ingere"... és 5-en ülhetjük körbe az asztalt, tényleg "boldog" sőt vidám hangulatban...
és amikor jön az ajándék"osztás" igazán odalehetek, hiszen minden kivánságom - még amit meg se fogalmaztam magamnak se - kitalálva, ahogy lyányom rajzán olvashatom is a "boldog karácsonyt, 2010. december") (maga a rajz is az, -kivánságteljesedés- bár ezt talán ki is mondtam, hogy valami magaalkotta irást vagy rajzot szeretnék tőle – mint régen
a menora meg a ráadás! de milyen! hiszen már évek óta szerettem volna, de sehogyse tudtam beszerezni) ... mögötte meg a karácsonyfa (legyen is együtt e 2 szimbolum) mindkettő a fényé.
S legyen már világosság! (újra...)
Éjfélkor elmentünk éjféli misére is. (Legutóbb akkor voltam, amikor még lyányom orgonált. Itt az Ave Máriát énekelte valaki fölöttünk, gyönyörűen... és előtte a pap is szépen szólt...)
aliz2. ::
2010. dec. 25. 0:59 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák: ünnep, fotó ::
Címkék: kapcsolatok, lanyom, unnep, utazas
Miklós Gyorgyovich
VálaszTörlésKedves ez az írásod. Szép és boldog ünnepeket Neked és Tieidnek.
Válasz6 é.
Gonda Julia
köszönjük szépen. viszont...
Válasz6 é.
Miklós Gyorgyovich
🙂