...ezen töprengtem, apró léptekkel, óvatosan gyalogolva a havas csúszós utcán minuszokban
nos, eleve, milyen jó, hogy gyalogolhatok!, a biciklim napok óta elő se veszem, pedig azelőtt a sarokra se mentem nélküle. Milyen jó, hogy gyalogolhatok, nem felejtek el két lábon járni...
aztán milyen jó, hogy sapka lehet rajtam, jó meleg , ami még a nagy füleimet is eltakarja, sőt frizurára sincs szükség (ami amúgy máskor sincs) - ugyse látszik a sapka alatt
és milyen jó, hogy a hideg csípi az államon azt a heget, amit még az után szereztem, amikor kislányként olyan iramban szaladtam volna fel anyu munkahelyére, a Koronába, hogy a lépcsőn megcsúsztam, és ráesve, felrepedt az állam, ömlött belőle a vér; milyen jó, hogy összekapcsolták, összeforrt - és hogy ez az emlék most eszembejuthat
milyen jó, hogy muszáj bekrémezni az arcom, - amit amúgy évzizedek óta el-el-hanyagolok, - fittyet hányva egyre mélyülő ráncaim rohamosan növekvő számának - de a hideg szél most teljesen kicserezné, kiszárítaná az arcbőröm krém nélkül- így kénytelen vagyok...
milyen jó, hogy egyre jobban kerülget a szívgörcs (angina), így legalább nem felejtem el bevenni a magnéziumot, amit amúgy minduntalan, és előbb-utóbb (remélhetőleg előbb, ha még tart ez a jó kis kemény érösszehúzó hideg) mégis csak rászánom magam, hogy elmenjek a kardiológushoz, ahova már vagy két évtizede esedékes lenne a kontroll
és milyen jó, ha most fáj a fejem, akkor legalább tudhatom, hogy biztos a hideg miatt van, és nem kell törni a fejem, mikor amúgy is fáj szegény, egyéb rejtélyes kiváltó okokon
meg milyen jó, hogy hordhatom a meleg, kinyúlt, barna buklé kardigánom, mert alá is bőven elfér egy meleg pullover, és igy nem is látszik bőnek
és hordhatom a vastag kisbundám is, aminek jé, pont olyan a színe, mint a nemrég vásárolt hasítottbőr bélelt kesztyűmé, és pláne milyen jó, hogy ilyen hidegben, még véletlenül se veszíthetem el, (mint ahogy enyhébb időkben szoktam), mert ha most nem lenne rajtam a kesztyű, egyből észrevenné a meggémberedő kezem...
egyáltalán, milyen jó, hogy elő kellett bányászni a melegebb holmikat a szekrény legmélyéből, így legalább rendet rakhatok ott is
milyen jó, hogy bicikli nélkül, gyalogosan, nem tudok sokmindent vásárolni, mert nem tudnám elcipelni, így aztán nagyon megfontolhatom, hogy mit, (s hány dekányit) vehetek a boltban - így aztán spórolhatok is, kedvemre
milyen jó, hogy ha egyszer hazajöttem, eszem ágában sincs újra kidugni az orrom a lakásból, élvezhetem a négyfalközti raboskodást
s milyen jó, hogy nem kell vacakolnom a hőfokszabályozóval, nem kell lecsavargatni, mert tartósan a maximumon maradhat, nyugodtan - és mégsem izzadok
de tényleg, milyen jó, hogy ilyen hideg télben nem lehet izzadni, megmarad a desodorom (melegebb időkre)
és egyáltalán, milyen jó, hogy itt ez a kemény hideg, hiszen a Shelley vers tanulsága szerint se késhet a tavasz, ha már itt a tél!
aliz2. :: 2009. dec. 19. 20:02 :: 9 komment :: Címkék: bosszusag, elmelkedes, idojaras
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése