mamamaaamaaaaa!
indiánüvöltéssel rohan a telefonhoz unokám, ahol eddig anyja beszélt velem...
kérdi mikor megyek már hozzájuk, most az ünnepek utánt mondom, de még ebben az évben...(talán sikerült megnyugtatni ezirányban.....majd
unalmas sablonkérdéseimre (iskola? kung-fu, bábszinházi foglalkozás, hogylét) sablon válasz - lezárva minden jó, készpassz
csak harmadszsorra értem ezt a készpasszt (előtte rosszalja , hogy én nem ismerem ezt a szólást?!)
majd azt mondja, szeretne velem tovább beszélgetni (annyira udarias és tapintatos de) ahhoz kellene valaki aki tartaná neki a telefont, mert legozni akar, ó a legó nagyon fontos...kicsit ironizálok, de ő komolyan mondja:
a lego az életem...
(még megkérdi visszaadja-e a telefont anyjának, mert már nincs itt, tereget,,, (lehet hogy neki is kéne még (legalább ) egy kéz....?!
(már nehezen férek az életükbe, a sok elfoglaltság közepette, csak két-két kézzel,,,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése