azon gondolkodom, most, így az u.n "szeretet ünnepe" felé, hogy egyrészt sokan miért gondolják úgy, hogy a szeretet "megvásárolható", árukban, tárgyakban kifejezhető, s akkor, ha minél nagyobb összeget jelző árcédula lóg rajta (mégha "illedelmesen" ajándékátadás előtt le is szedjük)- annál nagyobb "szeretetet" jelöl(?!) - én legjobban mindig lyányom magagyártotta, semmipénzbenemkerülő ajándékainak örültem (alkotta is, szórta, mindenkinek, gyerekként!), de egyáltalán: miért is vannak "elvárásaink" mások szeretetmegnyilvánulásai iránt? a szeretet bennünk kell, hogy legyen (nem a boltok polcain!) -bennünk; feltételek nélkül. s ha bennünk van; az, ami igazán boldogíthat! ha ezt - jó esetben - még ki is tudjuk fejezni, akár "anyagiasult" formában IS - az csak ráadás... Ezért IS mondhatják, mondhatjuk, hogy adni nagyobb öröm, mint kapni. Mert akkor örömöt is okozunk, annak, akit szeretünk. S ez már dupla öröm. Amiben -ugyancsak- a másik a fontosabb!
de valójában - szeretni jó. önmagában is elég. kifelé irányuló érzés, de visszahat ránk. önmagában a "jutalom". a szeretet dupla ajándék. annak, aki kapja, s aki adja. de viszonzást nem vár! "csak" van... mégis, azt hiszem, ez tartja össze a világot. még
aliz2. ::
2008. dec. 23. 7:35 :: 19
komment
Kategóriák: ünnep ::
Címkék: elmelkedes
Magdolna Békési
VálaszTörlésnagyon egyet értek veled.