A napokban felvettük a kapcsolatot skypon kanadai unokanővéremmel. Hát azt is mondhatnáM majdnem, hogy vendégségben voltam nála... láttam még a virágait is, gyönyörűeket! én meg hirtelenjében körülnéztem itt az íróasztalom fölötti könyvespolcomon, ami tele van fotókkal, és megláttam rajta egy fotót , amin a fia (akkor még karonülő, most komoly diplomata) és én, a kis gimnazista "unokanagynéni" vagyunk láthatók, anno 1958. augusztus 22 a hódmezővásárhelyi nyári szünetben, ahol szokásos nyaraimat töltöttem
,,,,,
és egy másikon kicsi később az anyukáink, az öccsükkel, nagybátyánkkal, a pesti utcán...
megmutattam neki... most meg beszkenneltem...
minél régebbi egy fotó annál többet jelent nekem is...
(egyébként
karácsonyra is fotókkal kapcsolatos könyveket kaptam ajándékba:
egy Mai
Manó albumot, és Susan
Sontag esszéit
a fényképezésről, én meg pár nappal előbb leptem meg
magam André
Kertész fotográfiákkal,
sőt Bacher
Iván könyve
is -ami ugyancsak találó meglepetés (Megyek Budára -
ahova végül is nem megy, mert olyan jól érzi magát
Újlipótvárosban, amiről szól a könyv - fotómellékleteket is
tartalmaz, ami teljes értékű a szöveggel…
(Ha egyszer lesz egy könyvem, azt hiszem én is tele fogom rakni fotókkal is... mint ahogy ezt a blogot is...:)
Most is.)
(Egyébként azt olvastam az előbb az Elixirben , hogy hasznos sőt fájdalomcsillapitó szeretteink fotóit nézegetni! Kísérleti igazolást nyert!)
aliz2. :: 2011. dec. 29. 23:07 :: 6 komment :: Címkék: foto, kapcsolatok, konyv, rokonok, unnep
Én is nézegettem karácsonykor a szeretteimről képeket. Főleg az anyuról készülteket. Nem volt fájdalomcsillapító, inkább sírásra ösztönző.Nálam ez így alakult.
VálaszTörlésÉn egy időben rengeteg fotót csináltam anyámról, ő volt a "modellem"...bár nem szerette, de tűrte :) Szép volt... és fotogén... Én nagyon szivesen nézegetem ...jó, hogy vannak...
TörlésDomokos László
VálaszTörlésvalóban fájdalomcsillapító hatása va,tanú vagyok rá.
Válasz6 é.
Gonda Julia
én körülvagyok véve velük:)
Válasz6 é.
Domokos László
érzem a jelenlétüket
Válasz6 é.
Gonda Julia
én (is) kevésbé érzem egyedül magam "köztük" 🙂