HONNAN ISMERJÜK EGYMÁST 2008 DEC 30

 

 az intercityn a látótávolságomon belül egy házaspár ült. Akaratlanul is felfigyeltem rájuk, a nő nagyon eleven szinekben pompázott (festett szőkés hajával, friss frizurával, élénk sminkben), kissé molett, elégedett, nyugodt arckifejezésével csak ült elégedetten a nála kissé idősebbnek és szerényebbnek kinéző, szikár férje oldalán, akinek a kezében könyv volt, azt olvasta, jól kivehetően Szabó Magdát, sőt jobban odanézve azt is láttam, hogy a Für Elisét, (gondoltam is, hogy be kellene már végre fejeznem...), valahogy valami miatt elég sokszor rájuk tévedt a szemem, különösen az asszony tűnt olyan jellegzetesen ismerősnek, ő is időnként méregetett, de azért nagyon meglepődtem, mikor már a Nyugati közelébe érve, mikor már felkabátoltunk, és az ajtó felé tartottunk volna, hirtelen, gyors és határozott mozdulattal ott termett előttünk, és egyből a nevem (a lánykorit) mondta, kis kérdőjellel.... igen, az vagyok, bólintgattam, ...és ő is megmondta a nevét, s nekem egyből megjelent a mai habitusa mögött egy vékonyka, élénk, fekete, rövidhajú lány. Igen, emlékszem, hát akkor ezért méregettük egymást... s ő már kérdezte is, de honnan  ismerhetjük egymást?  csak azt nem tudja, hogy a gimiből vagy M. néni zongoraóróiról.... Mondom, én sose jártam S.M. néni zogoraóráira (bár a vezetéknevét is meg tudtam nevezni, hallomásból ismertem) én mindig is hegedülni tanultam, (s M néni nem is tartozott a legjobb zenetanárok közé, mellesleg).  Úgyhogy csakis a gimiből van az ismeretségünk! Megnyugodott.

Én viszont nem egészen! Hiszen nekem ő a tanítványom volt, akármennyire is kezdő, fiatal tanár voltam még akkoriban.... De a tanára és nem a zenélő vagy iskolatársa! Az igaz, juttatta eszembe a lányom, (meséltem neki erről), hogy fiatal tanár koromban gyakran néztek saját diákomnak, mikor pl. kirándulások alkalmával (épp a vonatokon) a kalauzok  -volt úgy-, hogy tőlem kérdezték meg, hogy nincs veletek tanár?! Kuncogtak is olyankor a tanítványaim, jókat, körülöttem. Tetszett nekik, hogy az osztálytársuknak néznek! Nade ők tán csak tudták, hogy nem vagyok az! Vagy az idők során  mégis elfelejthették?!

(az "idők során" sok minden megváltozott... a kalauzoknak már elő se kell venni a 65 éven felülieknek kiadott - ingyenes utazásra jogositó- igazolványomat, ránéznek a ráncaimra, és csak legyintenek, hagyjam csak, felesleges ... )

aliz2. :: 2008. dec. 30. 7:11 :: 10 komment :: Címkék: epizod, eset, iskola, kapcsolatok, mult, tanitas, utazas