ez a nap lehet, hogy bekerül a "történelembe" , bár ez mindig utólag dől el, mindenesetre 88 év óta először történik, hogy megnyitják a határt Hegyeshalomnál, bár úgy hallom az osztrákok ennek legalább annyira nem örülnek, mint mi a románoknak, csak ők elég bántó módon ki is mutatják "(magyaroknak) behajtani tilos" tábláikkal... mi mindent kellett tenni korábban ehhez?(állitólag "magyar, ne lopj" táblákat már korábban is kipakoltak az üzleteikbe. )
'64-ben nem kis hercehurca után léptem át először a Hegyeshalmi határt , és emlékszem, hogy pl. Zürichben meglepően gyakran botlottam hangosmagyar káromkodásokba, (én szégyelltem magam helyettük - azt hitték, úgyse ért körülöttük senki magyarul?), Nice-ban meg mielőtt az American Expressbe bementünk nagybátyámmal a leveleiért, nyomatékosan megkért rá, hogy míg benn vagyunk, ne beszéljek magyarul, (ez meg engem sértett, zavarta a "magyar" önérzetemet), de igaza lehetett, hiszen a hotelban is addig voltak feltűnően kedvesek hozzám, míg intonációs problémák miatt azt hitték, hogy angol vagyok, viszont a kiejtésem csiszolása után rájöve, hogy hongroise - kicsit (de csak udvariasságból kicsit )- tartózkódóbbakká váltak , pedig én ugyanaz, ugyanolyan maradtam. (sőt , a kiejtésem jobb is lett!) Az, hogy "vasfüggöny" - kint hallottam először - de metaforának hittem csak, nem valóságnak. Nos, ma az utolsó határsorompót is leszerelik. "Olyan szabadság áll helyre, amelyben 100 éve nem volt részünk, és amelyre nagyon sokat vártunk." - mondja a köztársasági elnök, aki akkor és úgy szólal meg vagy nem - ami mindig zavarba hozó. De, mondják, minden országnak olyan a köztársasági elnöke is, amilyet megérdemel. (Ha tényleg szabadok vagyunk, -az épp lebontásban levő határokon belül is -nyugodtan kritizálhatjuk is ugyebár.)
Mindenesetre jobb érzés egy olyan világban élni, ahol nincsenek határok, még akkor is, ha ki se mozdul az ember a szülővárosából se. Más a tudata. Mert megteheti bármikor. Megtehetné. Rá van bizva! Rajta múlik. Valóban "szabad" az akarata. Nem kötik gúzsba, nem gátolják, nem rabosítják - kívülről, hatalmi önkénnyel és bürokráciával. De hogy otthon van-e? Váci Mihály mondta korai verskötete cimében is: Mindenütt otthon. Épp a 60-as évek elején, amikor olyan nehéz volt átjutni a határokon...
Lehet, hogy nem is határkérdés ez az érzés?
Érdekes, hogy ma 3 blogban is találtam utalást ugyanennek a (túlhaladottnak vélt, kánonból kiesett, de egykor felkapott) költőnek későbbi korszakából. Egykori, lázadó, tökéletességre törekvő s mindennel elégedetlen énem egyik kedvenc versét. Név nélkül idézik, mai fiatalok, szinte szállóigékként, vagy esetleg tudatlanul is, ráhibázva - mert közhelyszámba megy, ma? Mert:
Ideje.
aliz2. :: 2007. dec. 20. 21:48 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, magyar, mult, tortenelem, utazas, valtozasok, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése