...de nem jó! fúj az arcunkba, tocsogunk a síkos-havas-sáros talajon ...
bár lányom mellettem vidáman énekli, hogy: Hull a selymes fehér hó, jöjj el kedves télapó - itt megtorpan, merthogy - mondja is- a télapó (Mikulás) már eljött, a havazás elkésett... én nem hogy énekelni, beszélni se tudok, reggelre teljesen elment a hangom, de a fejfájásom azért maradt, bár a megrögzött baloldalról el-elvándorolt a homlokomra, majd jobbra, majd vissza középre - ez a kiindulópont is, talán innen el is tud múlni - gondolom, de egyelőre inkább azt, hogy ez az agykontroll is a maga optimizmusával némi önbecsapás, mert egy bizonyos kor után hogy is mondogathatnánk hittel és elvárással, hogy minden egyre jobb és jobb, mikor az élet (biológiai) rendje (legalábbis) mégis csak azt mutatja, hogy lefelé megyünk , és egyre rosszabb és rosszabb (bocs - tudom , nem szabadna ezt mondani, de... 60-on túl mégse fel- hanem lefelé megyünk, legalábbis testileg biztos...)
ebédnél lányom hoz utólag egy jó forró teát, az ebédet az ő fülébe súgva tudtam csak kérni - s ő tolmácsolta, adta tovább hangosan, aztán hazaérve a bicikliért csak bementem a tárolóba, hogy tudjak még vásárolni ezt-azt (főleg kenyérfélét kellett, mert az tegnap elfogyott - szerencsére lányomnak jó étvágya van (lett újólag) - bővitenem kell a "fej"adagot! A Pennybe tolom a biciklit, iramban, de az ajtónál kiderül 8-ig is nyitva van szombaton is, kell is hogy tudja fogadni a hétvégi román buszokat - utasaiktól alig férek be, meg később az árúgondolákhoz is alig... de mivel épp most olvastam a Kabbala ereje c. (életmódvezetési tanácsokat adó) könyvben is, hogy milyen helytelen reaktivnak lenni - mire igazán belemerülnék bosszankodásokba, az össze-vissza közlekedő szomszédainkat igyekezve kiszlalomozni, rövid idő alatt a pénztárhoz megyek -azért is sietek, mert most meg a változatosság kedvéért a gyomrom kezd görcsölni - úgy látszik "rámjár a rúd." (Kb 1500 Ftnyit össze is vásároltam; ha már jöttem, nem csak kenyeret; most lett volna nálam több tételre is pénz, nem úgy mint múltkoriban, de amúgy se szeretek venni egyszerre többet, mint ami nagyon kell. (persze a sajtot meg cukrozott tejet most bepótoltam, meg mézet, datolyát, paradicsomlét, lányomnak az elmaradhatatlan csokikat, gyerekkorból kedvencnek maradt üveges zöldborsót...) Majd irom megint januártól (most már új évre marad az új élet )- a kiadásokat...
kifelé jövet is látom balra a kapu mellett a tolószékében a mindig ott rostokoló emberkét, akinek hozzátartozója pár méterrel arrébb, a kaputól jobbra téblából, szegények igy jutnak némi plusz"jövedelemhez" - de engem mindig zavarbahoz az - állandó - jelenlétünk, és úgy érzem valami nincs rendben - ezzel se. (Hogy lehet az, hogy rendszerváltásig nem láttam koldust?,- csak Nyugaton)- igaz túlgazdag embert se addig mifelénk - de mintha mégis jóval igazságosabbnak tűnő elosztásban éltünk volna addig... (tőlünk el is vették, amit "soknak" éreztek -államositották a házunkat - (később ugyan ki is derült , hogy jogtalanul-), de egyfajta elméleti igazságosság jegyében elfogadtuk... mit tehettünk egyebet. "Cserébe " nem kellett koldust látnunk...)
tolom a biciklim a kajás cuccal a kormánykosárban, látom az úton előttem a régi szomszédfiút, mint tegnap is, kicsit följebb, egyetlen közlekedési lámpánknál, digitális fényképezőgépével fotózgat most is, a 43-as, kamionos országút irányába. Kérdem is tőle: Makót fotózza? Azt mondja csak a szebb részeit. A 43-ast, a kamionokat annak tartja? Hát azt mondja, azért fotózza, valóban azokat, mert eladni akar nekik, hátha lesz belőle valami. Ugyan mit akar eladni - kérdem. Azt mondja: gázolajat. És... honnan van gázolaja? -kérdem. Hát Monacóból... mondja ... és somolyog széles karimájú kalapja alatt, a hosszú kabátja lobog körülötte.... Én itt elhallgatok. (emlékszem, jónéhány éve segítettem neki valami irodalmi leckében, ipari tanuló volt, de jóeszű, kicsit különös gyerek, érdekelte de fura véleménnyel volt a költészetről, kicsit materiálisan értelmezte azt is , még az Üvöltés c. könyvemet is elkérte kölcsön - aztán elkerült otthonról, továbbtanult, mérnök lett? a fővárosban - de hogy most monacoi gázolajat szándékszik árulni átutazó kamionosoknak, s ehhez a digitális fotózás segitené hozzá? - ez nekem egy kicsit sok volt; biztos csak viccelődött... én mindenesetre - mondtam is neki - azt hittem a tarthatatlan forgalom miatt fotóz, azzal is valahogy besegitve, hogy végre tereljék már el ezt az iszonyú forgalmat a város közepéből - de azt is tőlem tudja meg, hogy állitólag 2010-re lesz meg. Szerinte az már itt van. Csak három év. Csak. (de nem annak, aki itt él.)
hazaszédelegtem erősödő gyomorgörcsömmel
itthon lányom tanul a vizsgájára, meleg van, minden rendben, javulgatok is.... bár a megfázásom kezd egyre határozottabb jeleket mutatni, dehát ez normális is, most van a "szezonja" - bár talán a hótól megijednek a korokozó(i), s visszavonulnak...
a hóesés közben elállt, de maradt kis tisztító fehér az ablakon túli tájon , bár a redőnyök most eltakarják
hanyatlás ide hanyatlás oda, mégiscsak úgy döntöttem, hogy -tényleg -: egyre jobban és jobban vagyok!
aliz2. :: 2007. dec. 15. 16:07 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: agykontroll, egeszseg, epizod, idojaras, kabbala, lanyom, valtozasok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése