csak "oktató"...

 zúdulnak ki a diákok az egész járdát elfoglalva, rendetlenül és rendületlenül a középiskolából (most nem tudom épp milyen profilú, bár gimnáziumi osztálya is van, és én épp itt kezdtem pedagógusi pályámat, mert a régi gimit renoválták)...szóval zúdulnak, félelmetesen ,,, és mondom nekik egy kis helyet hagyhatnátok nekem is hogy elférjek...

a hosszú menet végén felnőtteket látok, egy ismerős is köztük, bár ő nem halad velük, utánuk....ismerem is (ismertem inkább, a felesége kollegám, az apja is az volt, rövid ideig, valamikor ő is(?))bár jóideje nem köszön) (igaz azóta (ő is) eléggé megváltozott, ő szép pocakot növesztett)

mondom neki: megtanithatnák a gyerekeket arra, hogy ne foglalják el az egész járdát...

szóljak nekik én!

szóltam, de nem az én dolgom lenne...

az övé se . mondja, mert őket kivonták a pedagógiusi körböl , már csak oktatók...(?) mondja, s közben lazán előveszi taknyos, gyűrött vagy lepedőnyi nagyságú zsebkendőjét, kirázza az orrom előtt...mielőtt a sajátjához emeli

nohát "jószóval OKTASD".. de ugyan mire is tudhatná oktatni a "szép, komoly fiakat"...:? ha még a zsebkendő társadalmi használatát sem ismeri....meg a köszönést sem....?!