nem akartam rájönni rögtön, kiről szól a borzasztó hír, először úgy írták, hogy "egy fiatalember..." aztán, következő napi hírben már a vezetékneve kezdőbetűjét az utónevével: S. Attila, a korával: 25 éves, apja foglakozása: testnevelőtanár - és akkor hirtelen rádöbbentem, nem lehet más: mint gimibeli osztálytársam fia! (a napokban lesz találkozónk) Őrület! A nagyanyja a legkedvesebb tanítónénim volt!100 éves lehet. Vajon meg merik-e mondani neki, hogy nagyon vár(hatot)t első unokája előbb ment el, mint ő... A kisebb unokák, az ikrek, lányom bölcsődés-óvodás-iskolás társai voltak. 4 szép szál - atlétatermetű - legény ment az utcán apjukkal együtt mindig..., ezentúl már csak 3? Az anyjuk, jaj, - súlyos betegségből felépülve - hogy bírhatja most ezt ki?! ő is már 40 felé járt, amikor megajándékozta a sors Atillával, majd egy év múlva az ikrekkel. De talán-talán Atilla, az első, maradt az "első"? a két iker teljesen eggyéforrottak, mindig megléve egymásnak, - soha meg se tudom őket különböztetni, annyira egyformák - mindig, mindenhova együtt, egymást el nem eresztve... Atilla már elvégezte a jogi egyetemet, "doktor" lett, már dolgozott is, az önkormányzatnál, éppen hogy elkezdhette, közben ügyvédnek is készült ...., ahogy most utána néztem, a neten, mert rég láttam személyesen, pedig egy időben sokat beszélgettünk, főleg mikor egyetemre került, érdeklődtünk tőle, nagyon készségesen számolt be mindig mindenről, udvarias, jómodorú, kedves fiú ...volt. VOLT! De szörnyű ezt leírni! Gimnazistaként a történelem OKTV-re a makói holokauszt történetét dolgozta fel, pedig semmi közvetlen érintettsége nem lehetett, és mégis... ember... volt. Az is marad az emlékeinkben!
Nagyon sajnálom! (hogy már csak ott.)
és töprengek, nem lehetett volna ezt elkerülni? esetleg állandó orvosi jelenléttel meccsek idején, vagy biztosabb életmentési ismeretekkel és gyakorlatokkal (miért nem (ezt!) tanítják az iskolákban?!) és miért nem tud előbb jönni az a mentő, miért előbb a nagy(obb)városi -szegedi -központba kell szólni, miért van olyan kevés mentő, és miért , miért, miért...?
A nagynéném, Erzsi néni kislánya, Mártuska, anyukám unokatestvére, 15 évesen halt meg, agyhártyagyulladásban, amit attól az osztálytársától kapott el, akit korrepetált
a sírjára mindig teszek egy szál virágot a kifaragott kőrózsák mellé, és mindig elolvasom az anyja fogalmazta fájdalmasan-talányos kőbe vésett kérdést : AZ ISTEN TUDJA, MIÉRT
Miért ? Ő tudja? (Mert ember ezt nem tudhatja!)
Az ifjúkori halálokra - a végignemélhető életekre - nincs, nem lehet emberi magyarázat!
......................
lásd még: (némileg vitatva:)
egy másik blogbejegyzés(sel egyetértve:):http://regenylapok.blogter.hu/331683/kihunyt_egy_elet
és újabb újságcikk: http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése