hiába volt "esős március" az ünnepi műsor címe, e cím előjelzésének fittyet hányva sütött a nap, (ha nem is tűzött), és mindenképp derű uralkodott - de legalábbis a ború hiánya, béke és szelíd nyugalom; (ami nem megvetendő érték lázas, acsargó napjainkban...)
a polgármesterünk beköszöntő szavaiban utalt rá , hogy többen is voltunk, mint tavaly (én tavaly nem voltam ott, kivételesen -így el kell hinnem.) De most se voltunk túl sokan, aki viszont eljött, az ünnepelni jött, (és nem rendbontani.)
Koncz Gábor szavalt (kicsit pontatlanul) de nagy elannal, Petőfi verseket:
Huzella Péter ritmusos Petőfi megzenésítésekkel lelkesített:
A különböző pártok, egyesületek, civil szervezetek békés együttállásban vártak sorukra a koszorúzásnál - városi fúvószenekarunk előadta Kossuth nóta ismétlődő hangjai mellett("...ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni"):
A Kossuth szobor lábainál is békésen fekszenek egymás mellett a különböző koszorúk (csak tüzetes utánnézés után (Antonioni féle nagyítás nélkül is, szabadszemmel is) felfedezhető egy kirívó eltérés (turpisság?) a virágok elhelyezése révén:
a kép kb. egy órával az ünnepség után készült, a kis zászlókat már leszedték oldalt a várakozó teherautók árnyékában - akárcsak a ballagások alkalmával a díszítést, még mielőtt elbúcsúznának a ballagó negyedikesek, s még mielőtt lemenne az ünnep napja, de folytatódik is az ünnepség, más helyszínen, a Hagymaházban, egy történelmi táncjátékkal, aminek méltán óriási sikere van:
Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!
nem lehet egyedül, pláne négy fal közt ünnepelni. Az ünnep - közösségi együttlét, összetartozásérzés! az kell, hogy legyen, és jó, ha az... (még ha nem is "ugyan"azt jelenti mindenkinek...)
"Jó magyarnak lenni, nehéz, de nem lehetetlen" - ahogy a gimnazista fiú Széchenyit idézte beszéde végén....
Makóinak lenni ma mindenképp (elég) jó volt!
(Újsághír: "Vidéken békésen ünnepeltek. Rendbontások csak a fővárosban voltak.")
2009. március 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése