ulickaja, tolmács

Az ELTE B épületének díszterme zsúfolásig. Ulickaja legújabb könyve, amiről szó lesz: a  már a kezemben, tolmácsszerkentyű a fejemen (később kiderül, lehet, hogy inkább nem kéne a szinkron tolmácsok (jól-)rosszul fordítanak, inkább saját egykori orosz tudásomra kellene alapozni) - csak azon csodálkozom, hogy helybéli perfekt orosz jeles szlavista irodalmár barátném, akitől a körmeghívót kaptam, miért nincs itt - kollégáit látom - node vagyunk épp elegen, még a lépcsőkön is !) A tegnap elszalasztott könyvfesztiválnyitó pódiumbeszélgetés hiányát most  (s később is) bőségesen pótolom, amúgy is engem konkrétan e beszélgetés témája, vagyis az új regény főproblémája érdekel!, mint ami esetleg kulcs is lehet saját egyik főkérdésemre (bár az eseménynek  adott cím: " a megválaszolhatatlan kérdések könyve" - kétli a biztosan adható választ , mindenesetre ) itt , most "róla" lesz szó illetve a regény valós alapjáról, a megírás motivációjáról, az "irodalom" "élet"beli előzményéről: a valóban élő Danielről, aki a regényben Daniel Stein, valójában  Daniel Oswald Rufeisen, tolmács, aki zsidó származása megőrzésével lett szerzetes, hidat képezve a 2 vallás közt, ami valójában - s ez ezzel is konstatálva van - egy! (mint ahogy Isten is az)

Daniel Stein, tolmács

a könyv követi hőse életútját, kivéve a zárómozzanatát, halálát, ami itt a valós szívroham helyett autóbaleset (ott, ahol valaha Illyés próféta élt és halt azaz mennybe szállt), közben várná otthon egy levél, amelyben megvonják tőle - felettes egyházi szervei - a további szolgálattevés lehetőségét, mert szerintük "nem jól szolgálta az egyházat". (Később tudta meg az írónő - mint mondja- ,  a könyv megjelenése után , O.R. utódától, hogy

valóban létezett egy ilyen - általa fiktívnek képzelt - megtiltó levél, csak a kézbesítése másfél hónapot késett. Szerencsére. " Daniel időben halt meg, így nem kaphatta meg azt a levelet"...)

ez a Daniel Stein, "tolmács" eredetileg Gestapo tolmács volt, zsidókat mentett ki a gettóból , partizán lett, katolizált, Izraelben telepedett le, karmelita szerzetes lett..., létrehozta"Jakab próféta egyházát", a judaizmus és a kereszténység közt, ég és föld, nyelvek közt közvetített, "tolmácsolt"

egyszerre maradt zsidó és keresztény, betartva a zsidó szombattartást  és a keresztény vasárnapokat - azzal az "utolsó vacsorai" (széderi) jézusi mondattal összekötve, hogy " tartsatok meg emlékezetetekben"...

Ulickaja 1992-ben találkozott személyesen Rufesteinnel, s 14 évre rá jelent meg a róla írott könyve, s most magyarul is - végre! (nehezen szánta rá magát, pótolnia kellett hozzá hiányzó ismereteit, kulturális képzettségét. Közben jött rá, maga is, hogy a kereszténység nem jól viszonyul a judaizmushoz, holott a kereszténység rengeteget köszönhet a judaizmusnak, sok ószövetségi gondolatot, nem beszélve a Tízparancsolatról!

Az előadás utáni kérdések is (amiktől az írónő ebben az egyetemi közegben sokat várt) ezt firtatták, bár a találkozás vendéglátó levezetője, aki egyenesen "a megoldatlan kérdések könyvének " nevezte a művet - árulja el) - dehát mint mondja is az írónő, a könyv feladata inkább kérdéseket nyitva hagyni - a "zsidókérdés" meg amúgy is "nyitott"; nagy a szakadék a judaizmus és a kereszténység között.

Az írónő ősei közül is többet megöltek a "keresztény civilizációban", és amikor bármi probléma (gazdasági-,  politikai-) felmerül a társadalomban, mindig az un. "zsidókérdést" tolják előtérbe "helyettesítő"-nek, mintha mindig mindenért a zsidók lennének hibáztathatóak. Más lenne a világ nélkülük, de milyen...? - hagyja megint csak nyitva a kérdést és gondokodtat el, bár részben aztán válaszol is:  egy kis nép - akinek körében megjelenik az Isten - , megváltoztatta a világot! Sok kis nép létezett, s halt ki azóta, de ő fennmaradt!... Nem kellene már bűnösnek kikiáltani, különösen nem a keresztény világnak, akinek inkább hálásnak kellene lennie...!

Egy kérdés Ulickaja személyes hitét (felvette-e a kereszténységet maga is?) firtatgatta - azzal is összefüggésben, hogy a kérdező tudomása szerint sok zsidó nem fogadta el a regényt, mert úgy tűnt nekik, mintha elárulta volna őket...

Ulickaja (joggal) nem szerette ezt a kérdést, mert "semmi köze hozzá" - hárította is volna el, hiszen a hit személyes magánügy,  de azért nyílt emberként mégis megválaszolta:

nagyapja hívő zsidó volt, Tórával kezében ült,  olvasta, az orosz kultúrát, Tolsztojt  nem ismerte, unokája viszont  az ő kultúráját nem,  az ő bibliai történetei olyanok voltak számára, mint a távoli rokonoké, , a 60-as, 70-es évek fullasztó légkörbe viszont a kereszténységtől kapott egy fontos mondatot. (a zsidóktól azért se kaphatott - mondja - mert nem tudott héberül; s szerinte keresztény bármilyen nyelven lehet valaki,  de zsidó csak héberül.) Viszont: egy zsidó embertől kapott keresztényi gondolatok feltámasztották az érdeklődését a zsidó kultúra iránt; megtanulta olvasni a prófétákat, a bibliát. Volt egy időszak , mikor jól érezte magát a kereszténységben, de elmúlt, nem működött a mai világban, aztán találkozott Daniellel, a személyes válsága egybeesett ezzel a találkozással, ami felszabadította...(a krízis hasznos, mert  felülvizsgálhatja a régit és jöhet helyére az új...)- Szerinte a könyve csak azokat sértheti, akik tudni vélik a választ minden kérdésre...

Másik kérdés azt firtatta, hogy egyáltalán miért van szükség vallásra, Istenre (?!) a -feltehetően ateista (lehetnek itt egy páran!) - kérdező szerint elég csak jó emberneklenni..., Ulickaja a "jóemberségben" természetesen egyet is ért, de azt azért leszögezi, hogy Istenre valami más miatt is van szüksége annak, aki keresi!

hasonlóan (provokatív) kérdés:  tudós lehet-e hívő?

Ulickaja (az egykori biológus, genetikus) a mikroszkopokban elétáruló csodákkal, a szépség bőségével válaszolt, azzal hogy a sokszoros ismétlődéseket látni milyen nagyszerű és boldogító érzés....