2016. január 8., péntek

egy megőrzött sms

az sms-ek arra valók, hogy kitöröljük időnként, helyet csinálva újabb aktuális, apró-cseprő, de az adott pillanatban halaszthatatlanul fontosnak érzett üzeneteinknek, nélkülözhetetlenné vált mobiljainkon
de vannak kivételek, amiket nem tudunk kitörölni, ezért vagy azért...
..már nem emlékszem, konkrétan mi volt az előzménye, ennek a régi sms-emnek, amit se én se lányom (még) nem tudott azaz nem akaródzott kitörölni
talán időtlen, aforisztikus, poénos jellege miatt; pedig egyáltalán nem vicces! mert igaz, még ha parabola is: (bár, miért is ne lehetne vicces az is, ami húsba- de lélekbevágóan is igaz):
"én mindenen tudok aggódni. sőt"
ebben a "sőt"-ben minden benne van. pontosan a "minden" van benne.
valószínű egy konkrét aggodalmamra kaptam a választ, hogy "ne aggódjak semmin, mert..." s jött a nyugtató-ésszerű indoklás, hogy semmi okom rá, mire én ekképp hárítottam, s védtem meg aggodalmaskodásom jogosságát - kitágítva és általánosítva, hogy úgy mondjam: abszolutizálva - a
képtelenségig: "sőt" !
talán még külön külön-ok se kell az én örök aggodalmaimhoz...
alapíz? mint az élet sója. néha kicsit keserű is. de úgy látszik kell.

ez is jelzi, hogy milyen nagy érték az élet.  

(2009)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése