jaj! most meg e hirre klikkelek, gyanútlanul
lassanként minden reggelem jajgatással kezdődik itt a számitógépnél?
és megint egy kortárs...
és megint egy kedves ember...
vigaszul előveszem a zenéit...
azok, jó, hogy megmaradnak...
meg a -fiatalkori- kedves, szégyellős mosolya, az emlékeimben
........
ez a hir annyira nem "derült égből villamcsapásként" jött, mert az az ég már beborult egy ideje, a súlyos betegségtől, de reméltük, hogy szétoszlanak a felhők...
a dalok, és a legendája él tovább...
reméljük
..............................................
.................
2009. aug. 8.
2009. jún. 21.
VálaszTörlésaz idő fekete-fehéren
A kezembe akadt ez a régi fotó. Az Irinyi Kollégium kapujában állunk, szobatársak, "gólyák", 1961-ben... Hu, de rég volt. Beszkenneltem s elküldtem emilcsatolmányként a fotó egyik (mögöttem álló) szereplőjének, régi barátnőmnek, akivel - némileg, alkalmanként - még tartjuk a kapcsolatot
Örült neki, azt írta vissza, hogy köszöni, ez volt az egyik legkedvesebb diákkori képe - és hogy "nagyon szép vagyok rajta" , "kár, hogy megöregedtünk" (-tem?!) és ki az a lány mellettünk , ő már nem is emlékszik rá, és mi van vele, ott volt-e a 40 éves egyetemi találkozónkon, mondom ő H. Ildi, nagyon kedves bár szomorkás lány volt, de mivel nem volt csoporttársunk, nem is lehetett ott a találkozónkon, fogalmam sincs, mi van vele, a 4. lány viszont, odajött hozzám , alig ismertem rá, a hosszú, fekete göndörhajú F. Marira, aki itt kendőt visel, egy ösz, rövid hajú asszonyban, akinek talán csak a félmosolya maradt változatlan, és igen, megöregedtünk, megőszültünk, akkor 18 évesek voltunk , az "élet" kapujában, most meg 66... igen,
de örüljünk, hogy élünk...
most meg a velünk egyidős Cseh Tamás két arcát nézem a tévében , a róla szóló filmben, a fiatal, érzékeny, szelíd arcát lazán keretező feketehajút a régi kockákon, és a 2000-es ősz, rövidhajút, kicsit feldúltan... és
arra gondolok, olyan ez az egész, a régi fotónk és rá a csetelésünk, mint egy
csetamásdal... csak nem Antoine és Desire , hanem mi vagyunk a szereplői (Ani és Juli)
közben hív most huszonéves lányom telefonon, és azt mondja,.... mert olyanok voltak a mi 60-as éveink, mint egy csetamásdal
80-as évek semmibe néznek... énekli most épp
de a régi dalok most is (a 2000-es években is) épp olyan sikeresek, ősz hajjal talán még gazdagabbak
de már nem énekel a Cseh Tamás, csak a tévében, filmről...
Bereményi - a háttértársszerző - mondta, hogy ő úgy érzi, a dalaik a haláluk után is hallgathatók lesznek
de belőlünk mi lesz az?
Ani egész nap dolgozott, mikor elküldtem neki a fotót
két lábjegyzetet irt meg Kandinszkijről egy készülő művészeti antológiába
én meg csak megöregedtem...(?)
(de mindjárt küldi át lányom a tanulmányát Borbély chaszid szekvenciáiról)
aliz2. :: 2009. jún. 21. 19:30 :: 6 komment :: Címkék: egyetem, elmelkedes, film, foto, kapcsolatok, mult, SZEGED, teve