itt minden emlékeztet valami másra, minden másodélmény, de nem feltétlenül kevesebb, mint az első, csak más, és emlékeztet az elsőre, az eredetire, de ezzel talán több is...
maga a helyszín, a Thália színház, nézőtere, bár fel van újítva, az erkélyei és a földszinti széksorok, nagyon emlékeztetnek arra az immár félévszázad előttire, amikor az első részben még fent ültünk Sz. Évával, az egyetemmel kirándulva, a színházi előadáson, és a szünetben a földszinten ülő pesti nagynéném invitálására leültünk a mellette levő - az első részben üresen maradt székekre - amire aztán, a Mario és a varázsló kezdetekor, a sor széléről nem tudtak bejönni a ... színészek...
hol vannak már..., se ők, se a színpadra őket felinvitáló Chipolla-Latinovits, és a reflektor is már csak az emlékeket világíthatja be. Itt ülök, most a földszinten, az utolsó előtti sor szélén (a klausztrofóbiámtól, de hátra megyek a leghátsóba, sok üres hely van mostanság, itt is, ott is, pedig Cseh Tamás emlékkoncert 2. rész, igaz, már nem Cseh Tamás, csak az emlékére rendezett koncert...Cseh Tamás telezsúfoltházas koncertjére a 25. színházba, csak -ugyancsak nagynéném furfangos közbenjárására tudtam elmenni annak idején. (Levelek nővéremhez... ez egy levél (azóta hány levél...!) és Cseh Tamás csak a egy vetítővászonról mutathatja már a (régi, fiatal, "legszebb") arcát.
Az őt és a dalokat idéző énekesek, zenészek pedig legalábbis - a fotókon - de elég jelképesen - arctalanok.
Olyan himnikus lesz minden dal, (különösen a kórusban előadottak) mintha egyszerre idézné meg és keretezné be, tenné - szó szerint - pódiumra , emelvényre feledhetetlen egykori előadóját és dallama megálmodóját. Akit úgy látszik, mégis, ugyanúgy el fognak feledni, mint mindenkit...
Bereményi a szövegíró társszerző, most színigazgató is - félszegen-mosolyogva ugrál, hajlong az őt körülkaroló színészei közt - a koncert végén...
de hol van már Cseh Tamás...
( s hová repül(t) az ifjúság(om)?)
(2012. április 27)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése