makói szabadság

ez a vidéki csend és nyugalom...még március 15-én is...

délután hivatalos voltam  a hagymaház ünnepségre, mert az egyben a szavalóverseny eredményhirdetése is volt

igy kihagytam a szabadtéri, Kossuth szobor előtti városi ünnepséget,  ami 11-kor kezdődött, vagy inkább lekéstem volna?12 után értem oda, egy volt tanítványom, mint városi énekkari, ünneplőbe öltözött  szereplő, mondta, mire odaértem, hogy olyan 20 perce lett vége.

a

ztán egyenesen a Koronába fordultam ahol, nem úgy mint más hétvégeken, sok asztalnál ültek. igaz, a magyaros stílszerű marhapörkölt már elfogyott, de jót ettem, viszonylag, sőt ittam egy pont jó kávét is , közben egy kisgyerek szórakoztatott a szomszéd asztalnál, aki eleve késve jött be, és folyton fel akart öltözni, hogy kimenjen, de aztán felcsapva pincérnek kiszolgálta családját pl kenyérrel... majd lefeküdt a szőnyegre, elég sokat kellett várni a másodikra, a kávét már úgy kértem, hogy csak ha hamarabb hozzák, mert most 2-re el kell menjek, hozták is és jó is volt, pont középúton...nehogy elaludjak az ünnepségen...

node nem is tudtam volna, olyan szépen énekeltek, táncoltak, verbunkosokat...

a szavalóverseny díjkiosztása pedig oly sokáig tartott, de változatosan, minden szavalót,  kihívtak és megjutalmaztak (nem csak a helyezetteket, a felkészítőtanáraikkal egyetemben), és a végén  bennünket, a zsűrit is, és most is meg kellett hatódnom, de most magammal kapcsolatban, olyan volt ez - a hagymaház igazgatónője kedves szövegével-, mint egy comeback, mikor úgy szólított a színpadra, mint "visszatérőt"... és familiárisan a becenevemen, s hogy reméli, jövőre is... (hát, ha élek -mondtam), aztán megkaptam az orchideát, és a bonbonomat, a polgármestertől, és szólt a taps... őrület.... tizenvalahány éve nem éreztem már magam pedagógusnak, és most, vannak itt régi tanítványok (már azok tanítványai a szavalók...)

aztán megnéztem-hallgattam a pesti közvetítést a milla tüntetésről, később hallottam, 30ezren voltak, többen mint egész Makó lakossága (hát csoda, hogy itt csönd van? - avagy struccok élnek itt?)) de a délelőtti hivatalos ünnepségen 250ezren lettek volna(?) (igaz lengyelekkel, litvánokkal feldúsítva), és este hallottam a Dunán, úgy beszélt a miniszterelnök, mint valami lázító, tulajdonképpen magát is annak nevező "szabadságharcos"... csak nem értem, hogy aki-ami ellen lázít, ha velük beszél, miért máshogy...és hogy akar "független" lenni azoktól,  akikre rászorul.... valamint hogy képzeli, hogy foroghatunk csak a saját tengelyünk körül (úgy tudom, az a Föld, s aminek a mi országunk csak egy kis, és más országokkal összefüggő része... s 48-ban nem csak a magyar szabadságért harcoltak eleink... hanem a világszabadságért is.... kik érted haltak... szent világszabadság...mit szólnátok ehhez a vircsafthoz...) de nálunk csend, nyugalom, harmónia....éljen a makói szabadság....(?!)