nehezen tudtam eldönteni, hova menjek, ha (majdnem) egyszerre két írói program is érdekel a könyvfesztivál különböző helyszínein: két Péter: Nádas ill. Müller . Bár Müller inkább tanítóként, spirituális mesterként mint íróként, aki beszédben, lényével is "tanít"...élni, és önmagunkra) de mivel fél órával előbb kezdődött a nádasi program, gondoltam, bekukkantok oda, és legföljebb kijövök onnan előbb, át a Müller helyszínére."Párhuzamos olvasókönyv". Afféle munkakönyv, arról, hogy ír könyvet az író. A beszélgetés is csak róla szólt szinte. Hogy milyen író is ő. Mennyire várhatná el, hogy mindenhol (a németek is) odalegyenek tőle. Kicsit önirónikusan ugyan, de mégis csak kiderült hogy pl. nem szereti a berlinieket, mert nem eléggé kíváncsiak rá , egy bizonyos fellépésen, 40-50-en ha... Hát itt jóval többen!
Csakhogy annyian voltak a Nádason (akárcsak pár éve a Bárka felolvasóján) hogy szabályosan bennragadtam. És csalódtam. A (Forgách Andrással lefolytatott) beszélgetés tulajdonképpen egy Nádas könyv ill. a külföldi Nádas reputáció kapcsán készült, Nádasnak megjelent egy új könyve - a könyveiről.
Müllernél nem tudom, mennyien voltak, az előadásán, (beszélgetésén? ő a közönségével szokott) mindenesetre csak kis csellel és szabálytalansággal tudtam megúszni a hosszú sorállást legalább a dedikációjáért.
Kicsit reszket a keze, de gyönyörűen kalligrafálta a nevem a Sorsról és életről c. új könyvébe.(a sajátját elnagyolva, s közben felfüggesztette kicsit a felesége mobilhivására adott választ is.)
Egész úton hazafelé bölcsültem a könyvéből.(kipótolva a hiányt) (a Nádas könyvet azt hiszem, kihagyom) Bár a Nobel díjra ő az esélyes.
De talán nem minden az irodalmi erény.
Egyébként Müllernek gyönyörű stilusa is van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése